Személyes

Kicsavartam a lelkem kvintesszenciáját 192 oldalba, és most valaki hozzányúl… mondom, hihetetlen élmény.

A Háberlék viszont egy náluk egyel nagyobb banda volt, akiknek a fejét, a Janit, gyilkoságért ítélték el húsz évre nem sokkal később. Egy vasrúddal ölt meg egy kocsmárost párezer forintért.

Tegnap rám írt valaki. Kérdezte, mi történt velem. Más vagyok. Nem ugyanaz az Ágoston László, mint régen. Egy megcsömörlött, kiégett, elfáradt embernek látszom. Igaza volt.

De mi, itt Magyarországon, tudod mit csinálunk? Ellopjuk a mentesítésre szánt pénzt, az áldozatokat hibáztatjuk és az istenek eledelének, csodagyógynövénynek hívjuk ezt az egymillió ember életét megkeserítő gyomot ahelyett, hogy kiírtanánk!

Te voltál az az ember, aki mindenkit megszelidített. A kedvenc képemen rólad egy sündisznót simogatsz éppen. Ő érezte, hogy jó a lelked, téged pedig nem zavartak a felszíni tüskék.

“Melyik produkcióba készülsz? / A lakatlan szigetre. / Az nem holnapután lesz? / De igen. Beugrás. / És tudod a szerepet? / Nem még. (Nagy csend…) /Bátor vagy…”

Scroll to Top