A magyarságnak nincsenek kizáró korlátai és legkevésbé politikai feltételei. Ezek szerint én nem lennék magyar, mert én megoldani akarnám ezt a problémát önsajnálat helyett.
Magyar az, akinek fáj Trianon… mekkora marhaság! Tovább olvasom>>
A magyarságnak nincsenek kizáró korlátai és legkevésbé politikai feltételei. Ezek szerint én nem lennék magyar, mert én megoldani akarnám ezt a problémát önsajnálat helyett.
Magyar az, akinek fáj Trianon… mekkora marhaság! Tovább olvasom>>
Senki sem vette észre, mi sem, pedig sokáig fent voltunk, és pont velünk szemben laknak.
Éjszaka betörtek a szomszéd nénihez és bácsihoz. Tovább olvasom>>
Kicsavartam a lelkem kvintesszenciáját 192 oldalba, és most valaki hozzányúl… mondom, hihetetlen élmény.
Fordítják akönyvemet angolra – élő szerzőnél nincsen nagyobb átok! Tovább olvasom>>
A Háberlék viszont egy náluk egyel nagyobb banda volt, akiknek a fejét, a Janit, gyilkoságért ítélték el húsz évre nem sokkal később. Egy vasrúddal ölt meg egy kocsmárost párezer forintért.
Amikor a legváratlanabb ember védett meg egy utcai bandától Budapesten Tovább olvasom>>
Tegnap rám írt valaki. Kérdezte, mi történt velem. Más vagyok. Nem ugyanaz az Ágoston László, mint régen. Egy megcsömörlött, kiégett, elfáradt embernek látszom. Igaza volt.
De mi, itt Magyarországon, tudod mit csinálunk? Ellopjuk a mentesítésre szánt pénzt, az áldozatokat hibáztatjuk és az istenek eledelének, csodagyógynövénynek hívjuk ezt az egymillió ember életét megkeserítő gyomot ahelyett, hogy kiírtanánk!
Parlagfű – avagy mennyire figyelünk egymásra Tovább olvasom>>
Te voltál az az ember, aki mindenkit megszelidített. A kedvenc képemen rólad egy sündisznót simogatsz éppen. Ő érezte, hogy jó a lelked, téged pedig nem zavartak a felszíni tüskék.
„Erzsike!” – mondta a templomgondnok édesanyámnak – „Ha Laci bácsit ennyien búcsúztatják, nem lesz hely a virágoknak az urnateremben. Inkább kérjenek koszorúmegváltást és ajánlják a meg nem vásárolt
„Melyik produkcióba készülsz? / A lakatlan szigetre. / Az nem holnapután lesz? / De igen. Beugrás. / És tudod a szerepet? / Nem még. (Nagy csend…) /Bátor vagy…”
Mielőtt a Zeneakadémiára kerültem, az egyik kedvenc énekesemnek tartottam Polgár Lászlót. Ő volt az igazi lírai basszus. A “legnehézkesebb” hangfajban tudott éterien könnyed lenni és elképesztő muzikalitással énekelt