Senki sem vette észre, mi sem, pedig sokáig fent voltunk, és pont velünk szemben laknak.
Látni szoktuk, ahogy az idős pár egymást támogatva kibaktat az udvarra. A néni kedvesen megigazitja a bácsi gallérját, leszedi a szöszöket a válláról és úgy engedi útjára – nagyjából a hátsó kertig.
– Műtötték a lábát, nem jár már jól. Már a sövényt sem ő vágja, pedig a királynő kertészeként tanult fél évszázaddal ezelőtt! – mondta, amikor pár napja egy tálca süteménnyel bekopogtunk hozzájuk bemutatkozni. 55 éve élnek itt. Együtt.
Mi még ilyen régimódiak vagyunk, mi bemutatkozunk a szomszédoknak. Pálinkát is vittünk volna, de az Angliában túl nagy kincs. Abból csak különleges embernek adok.
A bácsi – nem tudok szabadulni a gondolattól – kicsit hasonlít apámra. A rossz lába, a testalkata… a kék szemeiben megbújó egykori pajkosság soha ki nem alvó szikrája.
Így szeretnénk mi is megöregedni majd – ha hagyják és lehet -, modern kori Philemon és Baucisként, remélve, hogy a halál sem választ el, még előtte változtatnak egymásba ölelkező fatörzzsé az istenek.
Hozzájuk törtek be az éjjel. Innét, az ablakból is látni a nyomát.
Feliratot függesztettek a garázs ajtajára, és belülről akasztottak egy lepedőt a kiskapura.
Ma lett a néni 80 éves.
Gondolom, a gyerekeik helyezték el az ünnepi díszeket az udvaron – mint valamiféle mai májusfát-, hogy ez legyen az első, amit meglátnak a világra tárva reggel a kaput.
És most mi is – kibicként velük örülve – izgatottan lessük az ablakból a reakciót. Remélem, összecsapja majd a tenyerét és szíve mélyéről elmosolyodik.
Ahogyan mi is tesszük majd, ha látjuk.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
