Elkezdtem hát - mintha a nyugdíjas édesanyámnak mondanám! - bemutatni a világot mindenkinek: hogy van, ahol a rasszizmus bűn, és van, ahol szabadon házasodhatnak a melegek. Hogy van, ahol leváltható a miniszterelnök, és van, ahol tiszteletben vannak tartva az egyetemek.

Így lett 150-ből közel 150 ezer, aki naponta olvasta és hallgatta a szavam - és ezért, hogy 2018-ban -  kényszerűen - a rezsim és csatlósai elől Angliáig szaladtam.

Sokat harcoltam magamban, hogy el tudjam fogadni, hogy így alakult, de lassan megbékélek vele.

És ha bár oly sok erőt fordított rá, hogy megszabaduljon tőlem a hazám, igyekszem mégis a javára fordítani a szabadságomat: írok tovább, előadásokat tartok és könyvet szerzek, de szavaimban se párt se szponzor nem válogat.

Hogy mi motivál? Hiszek benne, hogy a szabad szavak felszabadítanak. És hiszem, hogy sokaknak segít, ha látják, hogy nincsenek egyedül. Én is látom, hogy a Titanic a jéghegynek szalad, de én vagyok a zenekar, aki a jeges vízig hegedül.