Amikor Lukasenko, Putyin és Gruekvszki a barát, de Merkel, Macron és Trudeau utálatos…
Amikor Vidnyánszki tudja csak, mi a jó a Színművészetin, mert Cserhalmi, Kulka, Mundruczó, Alföldi, mind ostobák és alkalmatlanok…
Amikor Európa közepének tartod a hazádat, de közben annyira átszőtte az országot az orosz titkosszolgálat, hogy már nem adnak ki nekünk stratégiai fontosságú információkat…
Amikor szabadságharcosnak hiszed magad, de a liberalizmussal (ami a szabadság tiszteletét jelenti) harcolsz…
Amikor a gyereked a legfontosabb, de az iskolában már szakképzettség nélkül is lehet agymosó tankönyvekből tanítani…
Amikor Bayer Zsolt keresztény, de Ferenc pápa, Iványi Gábor vagy Perintfalvi Rita nem eléggé az…
Amikor „átkosnak” nevezed a szocializmust, de nem zavar, hogy máig nem hozták nyilvánosságra az ügynökaktákat…
Amikor rettegsz a menekültektől, meg utálod a „bevándorláspártiakat”, de észre sem veszed, hogy az építő- és gyári munkások jó része már ukránul beszél…
Amikor liberális médiatúlsúlyról beszélsz, miközben már csak kalapozásból tud fentmaradni egy nem kormánypárti lap…
Akkor azért érdemes lenne elgondolkodnod rajta, hogy kivel is vagy valójában.
(„Nem felejtünk! Nem bocsájtunk meg! – tüntető Minszkben. Egy azóta is ugyanúgy zajló történés, amiről nagyon hallgat a média…)
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
