Ágoston László

A tanár, az oktatás energia. Pont annyira fontos, mint az áram és a gáz. Sőt, fontosabb, mert a hideget túlélni sok módon lehet, de a fejekben fényt gyújtani a legnehezebb mesterség.

A társadalmaink egy igen jelentős része máig törzsekben gondolkodik, és kakával dobálja azokat, akik máshová tartoznak. Vagy akiket nem ért.

Az, hogy Ady Endre szavai 100 év után ugyanannyira érvényesek, az hogy Berzsenyi szavai kétszáz év után ugyanannyira találnak, hogy a Pató Pál úr már 175 éves lassan… azért el kéne, hogy gondolkoztasson.

A Facebook méreg. Egy parazita, amely elszívja a figyelmedet, az életerődet. Őszintén bevallom, szégyellem, hogy hány millió órányi emberi életidőt adtam neki én is az írásaimmal.

Látom, hogy nem áll össze a fejükben. Látom, hogy ők még talán életükben nem szedtek le gyümölcsöt fáról vagy bokorról. Látom, hogy az ő elméjükben a tej nem a tehénből, hanem a hűtőből származik.

Egy barátom úgy szokta mondani: „azt akarom, hogy az én gyerekeim a vállamról induljanak el fölfelé”. És az ő gyerekei valóban jobban is nőttek fel, mint ahogyan ő felnőtt.

Vajon mi viszi a magyar emberek egy számottevő részét arra, hogy patkánynak hívják az elhunyt királynőt, és hogy gyalázzák halálában?

Scroll to Top