Azért én milyen rohadtul szerencsés voltam! Amikor én voltam diák, mi még az igazgatói iroda előtt tüntettünk belső szabályok megváltoztatásáért – nem az igazgató mellett a fasisztákkal szemben.
Amikor én voltam diák, még örültünk, ha egy tanár nem jött be és helyettesíteni kellett, mert remélhettük, hogy kapunk egy-egy lopott órát beszélgetni, levelezni.
Nem pedig azért kellett izgulnunk, hogy legyen aznap tanár, aki ért is ahhoz, amit tanít.
Amikor én voltam diák, az értelmesebbje még a BME-re, a Közgázra, az ELTE-re, a Semmelweisre vágyott, nem külföldre.
Amikor én voltam diák, minket arra neveltek, hogy tanuljunk, mert a tudás érték lesz a jövő Magyarországában. És nekünk kell majd újjáépíteni a szocializmus alatt és a rendszerváltás után összetört hazát.
Volt jövőképünk. Egy egyre javuló, egyre európaibb, egyre világosodó jövőképünk.
Amikor én voltam diák, egy Orbán Viktor nevű fiatalember azért harcolt, hogy kelet helyett nyugat felé forduljon a magyar.
Amikor én voltam diák, örömmel láttak minket az Európai Unióban.
Most látom csak, mennyire szerencsés voltam.
Nem lennék ma diák, úgy, hogy ezeket mind ellopták tőlük. A tanárokat, Európát, a jövőképet.
Sohasem gondoltuk volna, hogy a kétezerhuszas években pont azt a kort sírjuk majd vissza, amit akkor még az összeomlás éveinek hittünk.
Minden együttérzésem és támogatásom a mai diákoké. Sajnálom, ami velük történik.
Két üzenetem volna a számukra: egyrészt a tudás attól még nagyon is érték, hogy körbenézve nem ezt látják. Pont a tudás tiszteletének hiánya vezetett ide!
A másik pedig, hogy tanuljanak nyelveket. A jövőjük múlik rajta.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
