A monda szerint az ír Margorie MCall 1705-ben hunyt el Lurgan városában. Takaros, fiatal nő volt, aki egy orvoshoz ment férjhez és született is tőle több gyermeke.
Csakhogy egy ismeretlen láz, valamiféle különös betegség élete virágában szakította le, és mivel a halál oka ismeretlen volt, nagy kapkodás közben temették el, nehogy másra is tovább terjedjen a kórság.
Annyira kapkodva temették el, hogy még az ujján ragadt, drágakövet tartalmazó, színarany gyűrűt sem tudták lehúzni a betegségtől való félelemben.
A sírrablók persze már a temetés éjszakáján megjelentek, és a sápadt hold fényénél kihantolták a fiatalasszony még szinte ki sem hűlt testét.
Mivel a gyűrűt lehúzni ők sem tudták, ezért úgy döntöttek, az ujjal együtt vágják le. De amint ez megtörtént, a fájdalom felkeltette a kómában vegetáló Margorie-t, aki a sírból félig felülve ordított kirablóira.
Azt mondják, egyikük az ijedtségtől ott rögtön szívrohamot kapott, és meghalt. A másik talán még most is szalad.Margorie kiszabadította magát saját sírjából, és hazavánszorgott az éjszakában.
Amikor kopogott otthona ajtaján, a virrasztó férje meg is jegyezte a gyerekeknek:
„Ha anyátok élne, most biztos lennék benne, hogy ő kopog!”
Majd amikor kinyitotta az ajtót, és a holdfény ezüstös derengésében meglátta halottnak hitt hitvesét a temetési ruhájában, földesen, kócosan, vértől csöpögő ujjal, azonnal szívrohamot kapott, és rögtön meghalt.
Férjét ugyanabba a sírba temették, amelyet ő üresen hagyott.
Margorie viszont még sokáig élt. Újraházasodott, újabb gyermekei is születtek, és hosszú, egészséges élet végén húnyt el.
Sírkövén – amely máig látható -, a következő felirat áll:
„Itt nyugszik Margorie MCall, aki egyszer élt, de kétszer temették el.”
(forrás)
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
