Ma egy fiatal (húszas évei végén járó!), tehetségesnek tartott magyar karmester letiltott a magán Facebook-oldaláról.
Abszolút jelentéktelen, pitiáner ügy, de mégis érdekes és mégis van tanulsága.
A. – mert a nevét közreadni felesleges lenne – megosztott egy terjedelmes írást, amely azokat támadta, akik szerint diktatúra van Magyarországon. Ami egy kétségkívül megosztó és érzékeny kérdés.
Majd felháborodottan kezdte kikérni magának, hogy mások – egyet nem értésüknek kulturáltan hangot adva – kommentekben kezdték ízekre szedni az elhangzottakat.
Hogy veszik a bátorságot, hogy hozzászóljanak? Nincs diktatúra! Aki nem így gondolja, hallgasson!
Engem „udvariatlanságért” tiltott le, amikor fel mertem vetni, hogy talán nem pont akkor kéne elhallgattatni a hozzászólókat, amikor Magyarország szárnyaló szabadságát bizonygatja.
Most – utólag – hajlamos lennék azt gondolni, nem vette észre, amikor a szárnyalásról lehullott az ékezet.
Pitiáner, mindennapos, semmi ügy. Ami mégis szíven üt benne, az a státusza és a kora. 28 évesen nem megváltani kéne a világot? Nem nyitottnak lenni, folyamatosan keresni a különlegest, a nagyszerűt, az új véleményeket, a mások nézőpontját, igazságát?
És ha a szakmám a vezetés, nem pont hogy bíztatnom kéne az embereket a szólásra? Nem pont építenem kéne a közösséget, hogy legyen minek az élére állni?
Milyen lesz majd A., ha egy nap belekérgesedik, belevénül a szakmájába?
Aztán arra gondoltam, hogy ő alkalmazkodik. 18 éves kora óta ez a rendszer van. Belenőtt. Valahogy úgy, mint a kínai nők lába, amit addig erőszakolnak a miniatűr, szűk cipőbe – mondván, hogy „az a szép” -, amíg teljesen el nem deformálódik a lábuk.
Vajon a művészeink nem deformálódn(án)ak el, ha kívülről erőltetik rájuk a szépség esztétikáját?
Lehet-e még, hogy valami Magyarországon érdek nélkül tetsszen?
Amikor korábban „fülkeforradalomról” hadováló emberek azzal fújolják a Vas utcában őrt állókat, hogy nincsen senki, aki fegyverrel akarna rájuk törni, ugyan mitől akarják őrizni az egyetemet…
…nem értik, hogy ettől. Őrt állnak (vagy inkább megható temetési díszőrséget) a kérdés és a vélemény szabadsága felett. A szépség különbözőségének védelemben.
Azért, hogy A. -nak, az egyébként kétségkívül tehetséges és kiváló karmesternek, a közönségnek ne csak tapsolnia legyen szabad.
(A képen: egy kínai nő tradicionális cipője, amelyben megnyomorodik a lábfej.)
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
