Fordítják a könyvemet, a Fapados exodust, angolra. Ki fog törni a magyar nyelv cirádás, gyönyörű aranykalitkájából, és szárnyra kelhet a világban. Hihetetlen érzés.
Szegény fordítónak is az lehet, mert minden sort átírok. Hiába no… mégiscsak az én életem legnagyobb dolgairól van szó…
Apám sétapálcájáról, anyám meggyfájáról, arról, hogyan kértem meg a feleségem kezét, hogyan lett idegen az otthonom és hogyan leltem otthonra idegenben.
Kicsavartam a lelkem kvintesszenciáját 192 oldalba, és most valaki hozzányúl… mondom, hihetetlen élmény.
Még a Zeneakadémián hallottam: élő szerzőnél nincsen nagyobb átok. Beleszól, mindig jobban tudja, sosem jó neki…
Tegnap például az „elibénk adja” kifejezésre kerestük a megfelelő fordítást. Ahogyan apám egész nap dolgozott az írásain, majd vacsoránál „elibénk adta”.
Szerintem senkinek sem esett le a világon se, hogy ez egy utalás a református úrvacsora második szertartásbeszédére, miszerint „én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam”.
Szóval apám – miután kiérlelte művét – úgy mutatta be nekünk az írását a vacsoránál, mint a pap a szentséget. Ami talán nem is az ő műve volt, hanem sugallat, hiszen mi más az ihlet, mint isteni sorvezető…
Aztán megnéztük, hogyan hangzik ez a szertartásbeszéd angolul. „Passed on to you”. Huh. Hát ez a legsemmilyenebb szó a világon. A sót adják át ezzel a szóval az asztalnál… ez nem lehet….
Tanakodtunk tovább, majd Dénes a régies fordításban, a King James-verzióban megtalálja a „deliver” igét. Igen, ez már jó… a párhuzamot persze ugyanúgy senki se fogja érteni, mint a magyarban… de hát így teljes… nem?
Egy szó kész. Mehetünk tovább!
Áldom a fordítóm nevét. Megjegyzés nélkül tűri, sőt, szeretettel támogat, pedig ez lehet a legrosszabb munka. Olyan lehet, mintha helyteleníteném, amit ír. Pedig tökéletes az, csak annyi a bajom, hogy én máshogy írnám…
Mert ezt a könyvet nem lefordítjuk angolra, hanem újra megírjuk angolul. Főleg, hogy nem csak ésszel, de szívvel is kéne tudniuk majd érteni…
Nem csak lefordítjuk, de újra belecsavarom a lelkem kvintesszenciáját is. Hihetetlen érzés. És Dénes kedvessége, szerzetesi alázata nélkül esély se lenne rá, hogy elkészüljön.
Hálás vagyok, csak nem látszik.
Mondtam már, hogy élő szerzőnél nincsen nagyobb átok?
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
