Amikor inkább nevezünk valakit hazugnak, mint elfogadjuk: nála az igazság!

Kertész Imre Sorstalanságából a legjobban egy kérdésre emlékszem.

Főhősünk hazatér az elmondhatatlan szenvedések helyszínéről, a koncentrációs táborból, és talán a Keleti pályaudvaron áll beesett arccal, lesoványodva.

Valaki odamegy hozzá, és a lágerről kérdezi, majd amikor a krematóriumokra kerül a szó, felteszi a kérdést:

“De látta-e a saját szemével, ahogy elgázosították és elégették az embereket?”

Ő valami ilyesmit válaszol: “Ha láttam volna már nem élnék.”

Erre kérdezője fintorogva, győzelmének tudatában fordít hátat: biztosan kamu az egész, hiszen ő sem látta!

Emlékszem, fel voltam háborodva tinédzserként, hogy hogy lehettek ilyenek az emberek!

Ostobák, érzéketlenek, szűklátókörűek, önzők! Ha mi éltünk volna a fasizmus korában, az én generációm bizonyára nem választott volna ilyen tragikusan rosszul!

Nem értettem. Nem hittem. Azóta sok év telt el.

Ma egy magyar nővér posztjával találkoztam. A képen egy véroxigén-mérő mellett áll, arcán maszkkal, és azt mondja, a sebészeti maszk hordása nem káros az egészségre.

Valahogy soha nem is hallottam még orvosokat arra panaszkodni, hogy az évtizedes maszkhordás során tönkrement volna bele az egészségük, vagy orvostanoncokat, akik sajnos azért kellett, hogy elhagyják a pályát, mert nem bírta a sebészi (!) maszkot a tüdejük.

És a kommentek között valaki “füllentősnek” nevezte a nővért.

Úgy tűnik, azért valahogy ő is érezte, hogy erős lenne hazugnak neveznie valakit, aki naponta hordja évek, évtizedek óta a maszkot, három műszakban egy marék mogyoróért dolgozva, odaállva a COVID-os beteg mellé is.

Ezért amikor odapiszkított, egy szál virágot is tett mellé – nem mintha ez változtatna a becsületsértésen bármit is.

Tinédzserként sosem gondoltam volna, hogy az emberiség nem tanult a régmúlt hibáiból.

Hogy újra eljutunk oda, hogy megkérdőjelezzük az egyértelműt is, sőt, hazugnak nevezzük azt, aki állítja (szemünk előtt mérve a mérhetőt!) – csak mert nem tetszik az igazság.

Én komolyan azt hittem – és tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül! -, hogy ha már egyszer városok égtek porrá és gyerekek milliói maradtak árván, legalább azt el fogjuk hinni, amit a saját szemünkkel látunk.

Nem így lett. Inkább minden érzékszervünket befogjuk, csak ne kelljen találkozni a gondolattal, hogy amiben hiszünk nem valóság.

Régen azért égették meg a tudósokat, mert bizonyítékot találtak az ellen, amire az egyház azt mondta: Isten szava.

Ma ehhez már sokkal hétköznapibb tévképzet is elég.

Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!

agoston-laszlo4
agoston-laszlo4
Scroll to Top