Tegnap rám írt valaki. Kérdezte, mi történt velem. Más vagyok. Nem ugyanaz az Ágoston László, mint régen. Egy megcsömörlött, kiégett, elfáradt embernek látszom. Igaza volt.
Sokszor elmeséltem már, hogy teljesen „véletlenül” lettem az ország egyik legismertebb bloggere. Láttam egy videót, amit le szerettem volna fordítani anyukámnak, aki nem beszél angolul, és ha már… hát feltettem a 149 kedvelést tudó oldalamra. Hamarosan átléptük az ezredik követőt is…
Nem volt célom, de élveztem, hogy tudok új hangot hozni Magyarországon: egy nyugodt, egyik oldalhoz sem kötődő, békés hangot, aki mindenkit meghallgat. Sőt! Válaszol. És óriási szükség volt erre a hangra, mutatta ezt, hogy volt olyan hét, amikor több embert értem el a Facebookon, mint az Index…
Nyilván én is változtam. Lejátszottuk az utolsó előadásunkat egy időre az Operaházban a csapatommal, a Moltoperával. Tényező lettem, a Parlamentbe hívtak beszélgetni vagy éppen hackertámadással lehetetlenítették el az oldalamat. Végigkísértük apámat a rákon.
Ha ma visszanézek arra az emberre és arra a kommunikációra, amivel kezdődött, én is látom, hogy máshol tartunk. Hozzátéve, hogy akkor még nem pörgött maxon a gyűlöletkampány, októberi népszavazás, brexit, Trump, olimpiai baromság, Soros-plakátok… Másfél éve még nem voltunk ennyire mélyen Putyinban és nem voltunk ekkora fekély Európa testén. Látod, ilyet se írtam volna…
De Magyarország felőrli az erőt. A kisvállalkozókét, a röghöz kötött diákokét, az értük aggódó szülőkét, a nekem napról-napra folyamatosan gyomorrákot kívánó, „csecsemőbaszónak” és hazaárulónak bélyegző szerencsétlenekét – és a racionális gondolkodást zászlajára tűző bloggerét is. Annyira sokan hitték azt, hogy én fogom helyettük megcsinálni!
Az újságíró, aki abból él, hogy az én írásaimat lopja – engem nem zavar, örülök, ha sokan látják, csak ne forgatná ki a szavaimat…
Az olvasó, aki azt várta, hogy majd pártot alakítok és amíg ő kívülről kibicel a változásnak, addig valaki épít neki és helyette egy jobb, szebb, igazságosabb Magyarországot, amit ő köszönettel elfogad, beleül és elhasznál az eddigi gondolkodásmódjával.
Az a rengeteg ember, aki rajtam keresztül akarja elmondani a saját véleményét, tőlem akarja hallani a saját gondolatait és ha én valamiért nem úgy gondolom, hát mérhetetlenül megsértődik rám.
Belecsúsztam abba, amire a legjobb példa az egyébként szerintem sokra érdemes Juhász Péter: próbálom megmutatni, mennyire mélyen vagyunk, ahelyett hogy felfelé emelném az olvasót. Ez a fanatikust nem hatja meg („látod, ezt is pont azok nem fogják olvasni, akiknek kéne”), a többi meg már régesrég tud róla és csak hazavágja a kedvét. Gyakorlatilag pont annyira értelmetlen, mint bizonygatni a kormányról, hogy nem Magyarország érdekeit tartja szem előtt vagy hogy a politikusaink korruptak. Axióma.
PÓ tömlőbe nem töltünk új bort, mert szétfeszíti azt – mondja a Biblia. És igazat mond. Nem foglalkozhatom a megélhetési haza-árulókkal (vö.: letelepedési kötvény) és nem irányíthatok rájuk több hiábavaló figyelmet. Rég átléptünk már a Rubikonon, akármekkora bűnt követnek el, itt, a régi rendszerben, már nem lesz rá megoldás. Ha nem hiszed, hát nézd meg, hány botrányba került politikus tűnt el az elmúlt évtizedben a politikai palettáról. És ettől vagyunk kétségbe esve, mert úgy érezzük, nincs megoldás. Ebben a rendszerben valóban. De ez a rendszer már haldoklik – és most nem egy kormányzó pártról, hanem a magyarországi közélet egész rohadt valóságáról beszélek.
Magyarországnak pozitív üzenetre van szüksége.
Útmutatásra előre és nem hátratekintésre vissza. Baromi nehéz lesz, mert Európa talán legnagyobb lelki fertőjében és ideológiai posványában ülünk. De a mocsokban ülve nem lehet megtisztulni a mocsoktól, főleg nem azzal, hogy felhívjuk mindenki figyelmét arra, hogy mennyire mocskosak vagyunk – tovább dagonyázva.
Mi jön most
1, Fogok reklámozni az oldalamon. Olyan dolgokat, amelyek szerintem jók, előre vivők és kivezetnek a mocsokból.
2, Nem írok többet közéletről olyan kommentet, aminek a végén nincsen javaslat arra, hogyan lehetne jobb.
3, Sokat fogok foglalkozni a szexualitással. Ne rökönyödj meg: Magyarországon elmaradt a hatvanas-hetvenes évek szexuális forradalma, borzasztó álvallásosság és prüdéria van, ami mindenre kihat. Na ezt majd kifejtem 🙂
4, Sokat fogok foglalkozni vallással, spiritualitással, mert itt is rengeteg dolgot kell helyre tennünk.
5, Fogok írni olyan témafelvetéseket – javaslatokat, amelyek egy kormányprogram részei lehetnek és „nyílt forráskóddal” közreadom. Felőlem akármelyik párt megcsinálhatja, csak essen már neki… mondjuk a kerekesszékesek mobilitásának javításának!
6, Többet fogok a művészet(em)ről közreadni itt. A művészet emel – és nekünk most emelkedésre van szükségünk!
7, Határozott kézzel fogok mindenkit kitiltani az oldalról, aki kötekedni jár ide. Minden kitiltás után bűntudatom van, mert azt érzem, megbuktam, mint a tanár érzi a saját bukását, amikor évismétlésre küld egy diákot. De aki nálam gyűlölködik, mehet. Van rá annyi sok más hely…
8, Szeretnék nektek lehetőséget adni, hogy részt vegyetek ebben a munkában. Még nem tudom, hogyan és mi módon, sokaknak csak egy megosztással, sokaknak valódi munkával, de semmiképpen sem pártként. Százezren vagyunk. Ha ebből csak száz ember képes és akar változtatni, az már nagyon messze vihet ügyeket. És sikerélményt jelentene ott, ahol ebből van a legkevesebb.
Ez lenne hát a koncepció, meglátjuk, hogy sikerült – ahogy a társulatigazgató mondja a Bajazzók nyitányában. Itt az ideje, hogy a közös siránkozás helyett inkább lelket öntsünk a másikba.
Nyíljon a függyöny! Kezdünk.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
