A magyarságnak nincsenek kizáró korlátai és legkevésbé politikai feltételei. Ezek szerint én nem lennék magyar, mert én megoldani akarnám ezt a problémát önsajnálat helyett. Szorosabb népek közötti összefogással, átjárható határokkal. Szóval úgy, ahogy az EU teszi.
Számomra magyarnak lenni az, amikor majdnem sírunk a feleségemmel egy lecsó fölött. Amihez ő sütötte a kenyeret és a nagymamája küldte az alapot.
Számomra magyarnak lenni az, amikor napok óta gondolkodom, hogy a csavarnak miért anyája van és miért nem anyja. Számomra magyarnak lenni a Kispál meg a Tankcsapda, amit nem tudok lefordítani egy nem-magyarnak.
És Kodály kórusművei: az „Öregek”, amit Weöres Sándor versére írt, és az „Ének Szent István királyhoz”, aminek az utolsó D-dúr akkordja az egész zenei pályámat indította el.
Magyarnak lenni az a népdalfeldolgozás, amit éppen gyakorlok. Meg Bartók Kékszakállúja.
Meg Devecseri Gábor Odüsszeia-fordítása, aminek a lába nyomába nem ér az angol, és Arany János Shakespeare-fordításai, amik a maguk módján egy szinten vannak az eredetivel.
Nekem ez a magyarságom. Ezt akarják eltagadni tőlem olyanok, akik sokan egy népdalt nem tudnak fejből elénekelni, egy versidézetet nem tudnak elmondani, és egy deák téri cigányellenes tüntetésen hamisan éneklik el a himnuszt.
A magyarságuk nem valamit jelent, hanem valamivel való szembenállást: Brüsszellel, a gondolkodókkal, a kérdezni merőkkel, a szőröstalpúakkal, a „metéltekkel”, a franc tudja még mikkel.
Velem.
De nem tudhatják, hogy ameddig a feleségem kenyere és a nagymamájának a lecsója könnyet csal a szemembe, addig kutyakomédia minden mondatuk.
Mert attól, aki a kokárdát belül hordja, elvenni azt nem lehet.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
