„Erzsike!” – mondta a templomgondnok édesanyámnak – „Ha Laci bácsit ennyien búcsúztatják, nem lesz hely a virágoknak az urnateremben. Inkább kérjenek koszorúmegváltást és ajánlják a meg nem vásárolt virágok árát jótékony célra!” – javasolta.
Anyámmal mindketten megörültünk az ötletnek: mennyivel nagyszerűbb dolog lenne egy nemes cél érdekében gyűjtést szervezni édesapám temetésén, mint egy hét múltán a kukába hordani a hervadt virágokat! Mennyivel több értelme van valakivel jót tenni abból a pénzből, amit múló növényekre költenénk! Mennyivel nemesebb dolog ez – gondoltuk és eszünkbe jutottak az Eötvös Gimnázium diákjai, akik a ballagási csokrok árát kérték, hogy inkább a szegények megsegítésére költsék a hozzátartozók.
Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy hamarosan felháborodott telefonhívást kapunk a rokonságtól, hogy ezzel meggyalázzuk apám emlékét és szégyellik magukat miattunk, mert „pénzt kérünk a temetésen” (SIC!). Kicsit döbbentünk meg és nagyon esett rosszul, de a legkevésbé sem tántorított el a céltól: hogy apám síri koszorúinak az árát barátja, a nem rég tolókocsiba kényszerült Hemmert László grafikusművész gyógyulásának megsegítésére fordítsuk.
„Hemilaci” készítette apám „Csendélet tigrissel” című, macskanovellákból álló kötetének illusztrációit. Nagyon megszerettük mint művészt és nagyon megszerettük, mint embert.
A könyv borítója
Végül 99 ezer forint gyűlt össze, amit 120 ezerre egészítettük ki. A korrektség jegyében és a korábbi negatív visszajelzések miatt tanuk előtt számoltam meg és az itt elérhető átvételi nyilatkozattal nyújtottuk át ma reggel a kedvezményezettnek.
Sokkal többet kaptunk, mint adtunk. Sokkal többet számított még az összegnél is a gesztus. Mert pénzt kapni egy dolog, de gondolást, törődést, szeretetet kapni mellé annál is több. Tudom, hogy apám büszke volt ránk és tudom, hogy – bár van, akit ez megbotránkoztatott és szégyell minket érte – apám akarata és a szelleme szerint cselekedtünk.
Köszönöm mindenkinek, aki eljött, aki hozzájárult, és bátorítok mindenkit, hogy kövesse a példánkat! Szépek a virágok egy ballagáson vagy temetésen, de még sokkal szebbek, amelyek a megsegített embertársad szívében miattad nyílnak.
Végezetül pedig szerepeljen itt néhány illusztráció apám, T. Ágoston László, Csendélet tigrissel című könyvéből.
Neked pedig jobbulást, „Hemilaci”! Rajzolj még nekünk sokat!
„Amint megérkeztünk, első dolgunk volt felhívni az otthon maradottakat,s megtudni, hogy rendesen evett-e a cica, nem történt-e valami baj.” (Macskaféltés)
-Túl éli, doktor úr? -kérdezte a feleségem. (A szabadság íze)
„Így, négyesben töltöttük az egész délutánt. Mi a kerti hintán ülve, egymás kezét szorongatva idéztük fel hajdan volt első szerelmünket, ők meg ott, a szaletli kövén élték át a magukét.” (Macskaszerelem)
Reggelente a nejem kel föl elsőként.Durci már ott áll lesben az ajtóban, s amint kinyitja, már ugrk is be rajta. Uzsgyi, föl az ágyra, oda bújik a kezemhez és megharap, hogy fölébresszen, s hogy megsimogassam. (Macskaszelidítők)
(Az amazon)
„Van egy újabb reggeli szokásunk. (…) Odaállok mellé, összedugjuk az orrunkat és irigykedve bámuljuk a szomszéd udvarban rohangáló kutyákat. Összekacsintunk, s együtt várjuk a tavaszt.” (Cicámkám)
„Már azon se csodálkoznék, ha kiderülne, hogy harci kutya volt az apja – mondtam bosszankodva. – Még ilyet, hogy egy öklömnyi macska harap!* (Macskaszelidítők)
„A mellemre ül, dorombol egy sort, aztán megy a dolgára. Megnyugodott, hogy mégsem hagyom magára.” (Macskaféltés)
(Főkép: Látogatásunkkor Hemmert Lászlónál)
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
