Az utóbbi hét mocskolódó kormánypárti káröröme egy bibliai történetet juttatott eszembe. Noé történetét.
Noé volt az, aki látta, merre megy kora társadalma, látta, hogy a bűneik pusztulásba fogják taszítani az országot, ezért hitből cselekedve elkezdte kiépíteni a menekülőutat. Magának és a családjának, mindennek, ami fontos volt a világon.
Az emberek pedig ujjal mutogatva nevettek rajta és szidták. „Hogyan lehetne bármi baj? Nézz szét! Az ország előre megy nem hátra!”
De Noé látta a jeleket és hallotta az Úr szavát, ezért csak építkezett tovább.
Tudta, de legalább érezte, hogy minden tett magában hordozza a jutalmát vagy a büntetését. Tudta, hogy nem lehet lopni, csalni, hazudni, gyűlölködni, köpönyegforgatni, ostobaságban tartani hosszú távon anélkül, hogy ennek következménye ne legyen.
És mivel ő nem állt be a sorba, mivel megszomorodott a szívében a rengeteg bűnt látva, ezért zsilettpengét ajánlottak neki kommentben, és röhögős szmájlikkal árasztották el naponta. Mert az emberek kevélyek voltak és felfuvalkodottak. Azt hitték, győztek és övék a világ.
Aztán jött az áradás és elmosta az országot. Eleinte még senki sem vette komolyan: „máskor is láttunk már vihart” – mondták az emberek.
Aztán – ahogy teltek a napok – kezdték magukat egyre rosszabbul érezni. Elkezdtek bűnbakokat keresni és a feszültségüket másokon levezetni, mert nem voltak hajlandóak elismerni, hogy a romlás az ő konzekvens viselkedésük eredménye.
Aztán a víz már állig ért, és ők megértették, hogy mekkora a baj. Könyörögni kezdtek Noénak, hogy engedje be őket a bárkára, de Isten bezárta az ajtót.
Talán azért is, mert az emberek közül sokan még ebből sem tanultak. Nem megváltoztak, nem megtértek, csak menekülni akartak, hogy aztán folytathassák a bűnös életüket ugyanúgy.
Biztos vagyok benne, hogy sokan viszont nem voltak rosszak azok közül, akik odavesztek végül. Csak nem volt elég hitük építeni a hajót. Vagy egyszerűen csak áldozatok lettek, az Ószövetség haragvó istenének áldozatai.
Nem hiszem, hogy Noé örült volna, amikor látta, hogy igaza lett. Sőt, meg is gyászolta az országát és lakóit, akik annyit bántották őt.
Egyszerűen csak azért, mert ha kárörömmel fogadta volna a bajukat, semmivel se lett volna jobb ember, mint azok.
A víz elárasztotta az országot, az emberek megbünhődtek vétkeikért és új élet sarjadt a romlás helyén. Noé biztosan nagyon magányos és kiábrándult volt ennyi vész láttán – nem is csoda, hogy rászokott a borra.
A gyerekei viszont már ebben a jobb világban élhettek. Hogy azok halálával, akik látták a világ összeomlását, aztán újra megteremtsék majd a rosszat, ami elől Noé elmenekült.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
