Pont ma két éve tartottam az utolsó magyarországi előadásomat az operatársulatommal. Felejthetetlen élmény volt: a diákok nem akartak elengedni minket.
Kérdezték, hol lehet minket egyébként látni? Keserűen elmosolyodtam: talán Londonban. Aztán mi, „a játszók” elmentünk egy utolsó krigli sört meginni, felelevenítettünk kedves emlékeket, megöleltük egymást, és elindultam a reptérre.
Tavaly ilyenkor már szervezés alatt állt ennek a sorozatnak az angol nyelvű folytatása. Oxford egyik legjobb iskolájába kaptam ajánlást, és már a részleteket tárgyaltuk volna meg, amikor egy fura láz kapta el az igazgatónőt… beütött a COVID.
Azóta jószerével egy szobában ülök. Ezek a képek – pont ma került elő egy operaházi premierünk képe is Facebookon! – valami özönvíz előtti, szépiás, fészekmeleg-emlékű világnak a csigaház-lenyomatai az életem üledékkőzetében.
Nem tudom, fogok-e még valaha magyar nyelven magyar iskolásoknak a magas művészetekről, a kritikus gondolkodásmód fontosságáról és a nyitottságról az opera példáján keresztül előadást tartani.
Nem tudom, hiányzik-e ma ott a szavam. Nekem minden nap hiányzik. Az otthonom is – ami már akkor sem volt otthon, amikor benne laktam – és hiányoznak az unottan érkező, de a végén lelkesen távozó fiatal arcok.
Persze, az angolok és a németek is ugyanolyan unottan érkeztek a Drezda-környéki és manchesteri sorozataimra és ugyanolyan lelkesen távoztak, mint a magyarok… Nem ők mások, nem bennük van különbség – nekem mások ők. Nem egy a fatörzs, amelyből kihajtottunk. A nyelvem, az akcentusom: nemes fába oltott vad olajág.
Egy új világ új találkozásai, az Özönvíz utáni új teremtés friss hajtásai lesznek majd, ha kiengednek minket a szobáinkból és folytathatom.
Megélünk majd itteni közösségekkel is nagy pillanatokat. Talán majd egy nap itt sem akarnak hazaengedni. Teremtek munkát itteni zenészeknek, teremtek értéket itt egy országnak.
Talán itt el is fogják ismerni ezt a munkát. Addig marad a nosztalgia. És a harcot, amelyet otthon olyan keservesen vívtam, békévé oldja az emlékezés…
Messze jövendővel komolyan összevetni múltat és jelenkort: ez most a dolgom, és nem is kevés.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
