Régen baj van, ha egy ajándéknak az értéke számít. Ezt a krokodilt pár évesen kaptam édesapámtól. Ma is a monitorom tetején vigyáz rám, hogy mindig szem előtt legyen.
Emlékszem, éppen fürödtem. Apám megjelent az ajtóban, a vastag téli kabátját le sem vetve, és mondta, hogy ajándékot hozott nekem. A zsebéből elővette ezt a krokodilt, én pedig annyira boldog voltam, amennyire valaki csak boldog lehet. A mai napig élénken él bennem az emléke.
Nem volt karácsony, nem volt születésnap. Csak kaptam egy apróságot. Csak tudtam, hogy apám ünnep és társadalmi elvárás nélkül is gondol rám. Különösebb ok nélkül is szeret.
A karácsony önmagában nem a szeretet ünnepe, hanem vásárlásösztönzés. Ilyenkor felpörög a gazdaság, elárasztják az emberek a boltokat, hogy minél látványosabban bizonygassák: ők mennyire figyelmesek.
Meglátogatjuk a rokonokat, akikre egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak. Ajándékokat viszünk, patikamérlegen kimért értékben, hogy véletlenül se kerüljünk zavarba vagy hozzuk a másikat zavarba.
És milyen üres ez így…
Hány család tölti üvöltve a „szeretet ünnepét”… például a mi lengyel szomszédaink, akiktől Szenteste sírva szűrődött át a falon a veszekedés. Hajnali egykor. Apa, anya, gyerekek…
A feleségem az egyik legszebb karácsonyi ajándékot adta nekem, amit valaha kaphattam. Ezer forintba sem került: egy levelet.
Egy levelet egy régi kedves ismerőstől, akivel elsodort minket egymás mellől az élet és a költözés vihara.
Újra beszéltünk. Félretéve a nézeteltéréseket, a hibáztatást… ez az ajándék nekem igazi (karácsonyi) csoda.
Ahogyan apám ok és alkalom nélküli ajándéka is az volt. A kínai műanyag krokodil. Amiről máig eszembe jut, hogy apám nem csak ünnepnapon szeretett.
A karácsony nem a szeretet ünnepe. Marhaság. Ógermán fenyőünnep Playstationt csempésző babamegváltóval…
De a karácsony lehet a fegyverletétel ünnepe. Egy jó indok arra, hogy ha nem is szeressük, de legalább felkeressük azokat, akiket év közben nehéz, de akiknek békejobbot nyújtani olyan jó lenne…
Mint a katonák azon a karácsonyon, az első világháborúban… tudod…
A kérdés az, hogy utána visszamászunk-e a lövészárkokba és újra a másik szívét vesszük-e a célkeresztbe.
Vagy szeretni hétköznap is fogunk.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
