Ez a mondat egy angliai magyar csoportból mindent leír. Áthúzták a terveinket, és nem láthatjuk a szeretteinket, sokan egymást sem. De azt is, mennyire szeretnénk szeretetet tovább adni. Szeretnénk, ha akárhogy is, de lenne ünnepünk.
„Sok magyar kamionos is ragadhatott Angliában. Ha találkoztok magyar rendszámmal a parkolókban, kérdezzétek meg, tudtok-e tenni valamit! Én is kamionos voltam, tudom, milyen…”
Másik poszt. Alatta sok komment: ki hol tud szállás adni a bajba jutott idegennek. Mint Krisztus anyjának az istállóban.
Szép és szomorú. Lehet, hogy ez az ünnep csendesebb, de igazabb lesz, mint az eddigiek? Lehet, hogy a személyes kellemetlenségeink, a sorsközösség jobban megnyitnak majd egymás iránt?
Jó lenne hinni.
Nekem ez lesz életem első karácsonya, amikor nem tudom meglátogatni az özvegy édesanyámat. Nem készültünk ajándékkal, azt beszéltük meg, az lesz az ajándék, ha találkozni tudunk.
Nos, ezt az ajándékot egy másik alkalommal bontjuk majd fel. Hogy mikor, azt egyelőre senki sem tudhatja.
De hogy ünnep lesz, az biztos.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
