„Néhányan „INGYENES ÖLELÉS APÁTÓL” és „INGYENES ÖLELÉS ANYÁTÓL” pólóban mentünk ki a pittsburghi pride felvonulásra. Sok száz embert öleltünk meg. Néhány nagyon boldog ölelés volt, míg mások viszont olyanok, mint ez a kettő… és rengeteg hasonló volt.
A srácot kitagadták a születi, amikor 19 éves korában kiderült, hogy meleg. Azóta sem beszéltek vele. A vállamon sírt. Zokogott. Úgy szorított, ahogy csak bírt.
Én csak egy pillanatra érezhettem át annak a tengernyi fájdalomnak egy cseppjét, amit ő azóta minden nap minden percében magában hordoz.
Az a nap ünnep volt a számára. Érzelmileg térdre kényszerítette egy „INGYENES ÖLELÉS APÁTÓL” poló egy idegenen.
A lány története? Nem ismerem a részleteket. Azt tudom, hogy az utca túloldaláról bett észre. Én nem figyeltem rá. Mire hozzám ért, már könnyes volt a szeme. Megállt előttem, felnézett rám, de olyan szomorúsággal és elesettséggel, amit sohasem fogok elfelejteni.
Teljes lényével ölelt meg. Sokáig álltunk így, egymás karjaiban, összeolvadva, ő pedig szakadatlanul azt ismételgette, hogy köszöni. Nem tudom kiverni őt a fejemből. Min mehetett keresztül a családjával? Mit tehettek vele azok, akiknek pont, hogy mindig, minden körülmények között mellette kéne állniuk…
Kihez fordulhat, ha tanácsra lenne szükségre a szerelemmel, a pénzzel vagy csak az élettel kapcsolatban? Kivel idézheti fel a régi emlékeit, amiket csak a szülei ismernek?
Milyenek lehetnek a karácsonyok? Az ünnepek? Milyen gyakran vágyhat arra a telefonhívásra, feltétel nélküli szeretettel a vonal túloldalán? Nem ismerem a történetét. De nem tűnik túl merész feltételezésnek, hogy elveszítette azokat, akiknek a legjobban kéne őt szeretnie örökké.
Képzeljétek el ezt, szülők! Képzeljétek el, hogy a gyermeketek annyira távol van tőletek, hogy egy idegen karjaiba roskad zokogni, csak mert az idegen ölelést kínál „apától”! Képzeljétek el, milyen mély lehet a fájdalma!
Képzeljétek el, milyen mélyek lehetnek ezek a sebek!
Kérlek, ne legyetek azok szülők, akiknek a gyerekének a vállára ekkora teher kerül! Túl sok hasonlóval találkoztam ma, minden korosztályból, közülük.
És ha valaki véletlenül ismerné ezeket a srácokat, kérlek, mondjátok meg nekik, hogy bármikor rendelkezésükre állok, amikor csak pótapára lenne szükségük. Én ott leszek.”
A fordítás eredetije itt érhető el.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
