Nevekkel viccelődni alapvetően gáz. De a nemzet gázszerelője esetében nem is jókedvében teszi senki. Hanem kínjában.
Kínjában, mert tudja, hogy ha nem viccelne, káromkodna. Üvöltene. Tombolna. De Kis-Oroszországban üvölteni, tombolni, káromkodni felesleges. Tulajdonképpen nevetségesebb, mint viccelődni.
Mind tudjuk, hogy az LMBTQ-szennytörvény, Mészáros lagzija, mindez gumicsont. Politikai bulvár, ami történelmi bűnökről vonja el a figyelmet. Tudatos elterelés.
De komoly ügyekkel foglalkozni a harmadik kétharmad alatt már rég nem lehet. Megerőszakolnak akkor is, ha engeded, és akkor is, ha tiltakozol. Valós ügyek (Fudan, autópálya-koncessziók, koronavírus és még ezer) helyett maradnak a szimbolikusak.
Ahogyan a mandátumszáma miatt semmin változtatni nem képes ellenzék is szimbolikus. Ahogyan a mindig egyszerre szavazó Fidesz miatt a parlament is szimbolikus. Ahogyan maga a demokrácia is csak szimbolikus a kis-orosz királyságban.
Mit tesz hát az ember? Viccel. Akasztófahumorral. Mert ha bele kell gondolnia, ütni akarna. Csak ütni nincs kit.
Kit üssön? A saját szüleit, akiknek a kredencén ott a Helytartó képe? A saját testvérét, akit megvettek CSOK-kal meg adókezdvezménnyel? A saját gyerekét, akinek tízéves kora óta mossák az agyát furcsa tankönyvekkel?
Ezért nincs maradása az egészségesnek: mert ahol a betegség válik a normává, ott a normális lesz beteg.
Ha nevekkel viccelődni gáz, egy gázszerelő nevén szétverni egy ország jövőjét, micsoda?
Csak az elsőn tudunk változtatni, a másodikon nem. Ahhoz, hogy azon változtatni lehessen, meg kéne ütni a szülőt, a testvért és a gyereket – akkor meg mi értelme az egésznek? Hogyan lehet sikeres a műtét, aminek a végén meghal a beteg?
Kis-Oroszország akkor változik, ha a világ, ha Nagy-Oroszország változik. 1848 sem Pestről indult, hanem Párizsból, ha jól emlékszem…
Addig pedig maradnak a szimbolikus ügyek, ha már a valódiakban csak a Helytartó határozhat. Mindig a Cár nyomában, sohasem ellene.
Ezekben tudjuk kimondani a szimbolikus „nem”-et, és a Helytartó belemegy a játékba: úgy tesz, mintha bármennyire is érdekelnék a nemek.
Ne legyen kétségünk felőle: halála után szobrot fognak emelni neki, és ezer jobbágya kívánja majd vissza haláláig a „régi szép időket”. Ki tudja? Talán pont a pedofiltörvény, meg a Mészáros cégbirodalom lesz az új háromhatvanas kenyér.
Szimbolikus ez az írás is. Ahogyan az alatta hamarosan fizetségért vagy túlbuzgó lelkesedésből megfogalmazott talpízű „hazaárulózás” is szimbolikus.
Aki teheti, elhagyja Kis-Oroszországot, és olyan helyekre vándorol, ahol legalább hiheti, hogy van beleszólása abba, mi történik majd vele.
Ahol a rablónak kell szégyenkeznie, mert nem a kritikust kritizálja a megmaradt nyilvánosság.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
