Kis-Oroszország helytartója ellen már csak szimbolikus lépéseket lehet tenni

Nevekkel viccelődni alapvetően gáz. De a nemzet gázszerelője esetében nem is jókedvében teszi senki. Hanem kínjában.

Kínjában, mert tudja, hogy ha nem viccelne, káromkodna. Üvöltene. Tombolna. De Kis-Oroszországban üvölteni, tombolni, káromkodni felesleges. Tulajdonképpen nevetségesebb, mint viccelődni.

Mind tudjuk, hogy az LMBTQ-szennytörvény, Mészáros lagzija, mindez gumicsont. Politikai bulvár, ami történelmi bűnökről vonja el a figyelmet. Tudatos elterelés.

De komoly ügyekkel foglalkozni a harmadik kétharmad alatt már rég nem lehet. Megerőszakolnak akkor is, ha engeded, és akkor is, ha tiltakozol. Valós ügyek (Fudan, autópálya-koncessziók, koronavírus és még ezer) helyett maradnak a szimbolikusak.

Ahogyan a mandátumszáma miatt semmin változtatni nem képes ellenzék is szimbolikus. Ahogyan a mindig egyszerre szavazó Fidesz miatt a parlament is szimbolikus. Ahogyan maga a demokrácia is csak szimbolikus a kis-orosz királyságban.

Mit tesz hát az ember? Viccel. Akasztófahumorral. Mert ha bele kell gondolnia, ütni akarna. Csak ütni nincs kit.

Kit üssön? A saját szüleit, akiknek a kredencén ott a Helytartó képe? A saját testvérét, akit megvettek CSOK-kal meg adókezdvezménnyel? A saját gyerekét, akinek tízéves kora óta mossák az agyát furcsa tankönyvekkel?

Ezért nincs maradása az egészségesnek: mert ahol a betegség válik a normává, ott a normális lesz beteg.

Ha nevekkel viccelődni gáz, egy gázszerelő nevén szétverni egy ország jövőjét, micsoda?

Csak az elsőn tudunk változtatni, a másodikon nem. Ahhoz, hogy azon változtatni lehessen, meg kéne ütni a szülőt, a testvért és a gyereket – akkor meg mi értelme az egésznek? Hogyan lehet sikeres a műtét, aminek a végén meghal a beteg?

Kis-Oroszország akkor változik, ha a világ, ha Nagy-Oroszország változik. 1848 sem Pestről indult, hanem Párizsból, ha jól emlékszem…

Addig pedig maradnak a szimbolikus ügyek, ha már a valódiakban csak a Helytartó határozhat. Mindig a Cár nyomában, sohasem ellene.

Ezekben tudjuk kimondani a szimbolikus “nem”-et, és a Helytartó belemegy a játékba: úgy tesz, mintha bármennyire is érdekelnék a nemek.

Ne legyen kétségünk felőle: halála után szobrot fognak emelni neki, és ezer jobbágya kívánja majd vissza haláláig a “régi szép időket”. Ki tudja? Talán pont a pedofiltörvény, meg a Mészáros cégbirodalom lesz az új háromhatvanas kenyér.

Szimbolikus ez az írás is. Ahogyan az alatta hamarosan fizetségért vagy túlbuzgó lelkesedésből megfogalmazott talpízű “hazaárulózás” is szimbolikus.

Aki teheti, elhagyja Kis-Oroszországot, és olyan helyekre vándorol, ahol legalább hiheti, hogy van beleszólása abba, mi történik majd vele.

Ahol a rablónak kell szégyenkeznie, mert nem a kritikust kritizálja a megmaradt nyilvánosság.

Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!

agoston-laszlo4

Témák, amikről tudnunk kéne

Ma nincsen működő közmédia Magyarországon - de van számos téma, amiről beszélni kéne.

Mélyen. Hitelesen. Alaposan.

Ezt vállalom.

agoston-laszlo4

Töltsd le az alkalmazásomat a telefonodra!

Telepítés
×
Scroll to Top