Van-e joga a fogyatékossággal élőknek is a szerelemhez és a szexhez?

Nagyon mély és erős tabu ez, miközben a válasz egyértelmű: hogy is ne lenne? A társadalmunk egyik súlyos torzulása, hogy folyamatosan a „szépséggel” köti össze a szerelmet és a szexet – így tartva életben a szépségipart, és így téve mázsás súlyokat, állandó megfelelni vágyást a nők és a férfiak vállára.

Pedig szeretni és szeretve lenni (lelkileg és fizikailag) talán a legalapvetőbb emberi szükséglet fizikai és mentális kondícióktól függetlenül.

Nem emlékszem, mikor néztem legutóbb valóságshow-t, de a feleségemmel minden este oda vagyunk tapadva a „Love on the spectrum” elé, ahol huszonéves autista fiataloknak segítenek randizni.

Egyrészt csodálatra méltó, hogy itt nem „dugdossák el” a fogyatékossággal élőket, az utcán és a munka világában egyaránt gyakran találkozni velük. Még valóságshowban is.

Másrészt felkavaró a sorozat, mert szembesít a saját végiggondolatlanságaimmal és előítéleteimmel. Hiszen – ahogy már említettem – a szerelem és a szexualitás a „szépek” kiváltsága, nem?

Image result for love on the spectrum
„Love on the spectrum”

Csodálatos látni az ügyetlenkedéseiket. Nagyon-nagyon szerethető – a legjobb, nem leereszkedő értelemben mondva. Úgy szurkolunk a szereplőknek, mintha a barátaink lennének.

És felemelő látni az évek óta együtt élő autista párt is, akik sikerrel üzemeltetik az életüket segítség nélkül. Főleg azután, hogy az egyik szülő könnyek között vallja be: legjobban attól fél, hogy mi lesz a lányával, ha ő már nem lesz mellette.

És végtelenül fontos, hogy látunk „nem szokványos” embereket a képernyőn. Akik ugyanúgy éreznek, gondolkoznak, dolgoznak, félnek, örülnek és szeretnek, mint bármelyik klasszikus valóságshow szereplői, csak ők ezt máshogy fejezik ki.

Nem gondoltam volna, hogy érzékenyenyítésre van szükségem – és hálás vagyok, hogy ez a sorozat ezt megteszi.

Nem csak a fogyatékossággal élőkre kéne jobban odafigyelnünk, de saját magunkra is. Arra, hogy mennyire egészséges a gondolkozásmódunk velük kapcsolatban – vagy ebben mi magunk vagyunk fogyatékosok.

Szerencsére ez a fogyatékosság tanulással és érzékenyítéssel kiválóan fejleszthető!

(A képen: Michael, az egyik legmenőbb szereplő)

UPDATE: pontosítás egy hozzászólás alapján: „Az autizmus NEM fogyatékosság, spektrum zavar, eltérő idegrendszeri fejlődés, nem kevesebb vagy több csak eltérő, tehát nem egy kategória a fogyatékossággal.”

2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.

Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!

 

Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!

agoston-laszlo4
agoston-laszlo4
Scroll to Top