Nagy Feró Kossuth-díja olyan, mintha Ozzy Osbourne-t lovaggá ütötte volna a királynő.
Ozzy egy élő denevér fejét harapta le koncert közben, Feró élő csirkét darált le a legenda szerint – ami egyébként tényszerűleg nem igaz, ám a feltételezés is jól mutatja a hasonlóságot.
De vajon miért nem ütötte még lovaggá II. Erzsébet a több, mint százmillió lemezt eladó Ozzyt?
Szerintem nem csak azért, mert nem illett volna a Stephen Hawkingok, Sean Connery-k, Robert Redfordok és Elton Johnok sorába, de azért is, mert nem akarta volna se őt, se magát megalázni.
Hogyan is lehetne egy embert, aki a társadalommal való szembenállására építette fel a karrierjét az egyik legmagasabb társadalmi elismeréssel jutalmazni?!
Nem olyan ez, mintha a tolvajkirály a rendőrség “Közrendért” érdemrendjét kapná meg? Nem olyan, mintha a Hair című musical szereplőit a Ku Klux Klán tüntetné ki?
Hát nem hiteltelenedne el tőle az egész életmű?
Nem tudom, Ozzy elfogadná-e a díjat pont ezért. Vagy – küzdve azért, hogy magához hű maradhasson- odamenne és áthágna minden létező szabályt, kinyújtott nyelvvel fotózkodna és rácsapna a királynő seggére. HIszen ez a dolga, ezért szereti, aki szereti.
Persze a házat is jellemzi, ha háziállat lesz a csótány. Valami a másik oldalon se működhet jól ez esetben, nem?
Mindegy. Vannak, akik kapják, vannak, akik megérdemlik, vannak akik át is veszik a díjakat – a cél, hogy minél nagyobb legyen az átfedés.
Hogy Nagy Feró (vagy mostantól Nagyon Nagy Feró?) megérdemelte-e, nem tudom. A 8 óra munkán kívül semmit sem ismerek tőle – de ez az én hibám.
A kiöregedett “örök” lázadókat kézhez szokva látni maguk miatt szomorú. Főleg, amikor egymásnak adnak díjakat.
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
