Leonard Philip Matlovich 1943-ban született a Geargia állambeli Savannah-ban. Három missziót teljesített Vietnámban, egyszer súlyosan megsérült Đà Nẵngnál. Megkapta a Bíbor Szív és a Bronz Csillag kitüntetéseket.
A háborúból hazatérve aztán egy különleges kiképzést vezetett, amelyben a katonákat kellett megtanítania arra, hogyan legyenek elfogadóbbak a színesbőrű bajtársaikkal szemben. (Ne feledd, hogy pár évvel korábban még rendszeresen akasztották és lincselték a feketéket az USA déli államaiban!)
Hamarosan megértetette, hogy a melegeket kirekesztő katonai rendelkezések ugyanannyira etikátlanok, mint a bőrszín-alapú kirekesztés és beleegyezett, hogy egy próbaper alanya lehessen az amerikai hadsereggel szemben.
A hír, hogy egy katona a homoszexualitása miatt ért sérelmekért pereli be a világ legerősebb hadseregét, azonnal szárnyra kapott és már csak telefonon tudta értesíteni az édesanyját az újságok megjelenése előtt.
Amikor 31 évesen elmondta az édesanyjának, hogy meleg, az anyja nem volt hajlandó említeni az apjának. A római katolikus asszony meg volt győződve, hogy fia szexuális identitása Isten büntetése az ő valamelyik rossz cselekedetéért, később a fiát okolta, hogy bizonyára nem imádkozott eleget.
Az apja így csak a sajtóból értesült fia identitásáról. Két órát zokogott, mielőtt azt mondta a feleségének:
„Ha ő tud ezzel élni, én is fogok tudni ezzel élni!”
A sereg alá akart irattatni vele egy nyilatkozatot, hogy innentől tartózkodik minden homoszexuális cselekménytől, amit ő nem írt alá, így példás katonai eredménye és kitüntetései ellenére szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították és leszerelték.
Az elhúzódó per végén – öt évvel később! – a bíróság megállapította, hogy jogtalanul szerelték le, és kötelezte a sereget, hogy vegye vissza az állományába, és adja meg a neki járó előléptetését. A sereg ezzel szemben pénzt ajánlott neki, amit kényszerűsgből – tudván, hogy valami más indokkal úgyis kigolyózzák – elfogadott.
Matlovich templomba járó ember volt, de az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza két alkalommal is kiátkozta homoszexualitása miatt. A második alkalom után nem nevezte magát hívőnek többé.
Utolsó beszédét 1988-ban tartotta:
„Kérlek, nézzetek a zászlónkra, a szivárvány színű zászlónkra és legyen büszkeség a szívetekben, mert [Martin Luther Kinghez hasonlóan] nekünk is van egy álmunk. És mi ez az álom? A miénk több, mint az amerikai álom. Egy univerzális álom. Mert Dél-Afrikában feketék és fehérek vagyunk, Észak-Írországban protestánsok és katolikusok, Izraelben zsidók és muszlimok.
A mi missziónk, hogy elmenjünk az emberekhez és szeretni tanítsuk őket a gyűlölet helyett.
De tudjátok, az igazság az, hogy mielőtt találkoztunk volna az egyetlen közös bennünk a szexuális identitásunk volt. És az AIDS-krízis során – és igen, magam is AIDS-es vagyok -, az egyetlen válasz, amit a közösségünk adhat az AIDS-re a szeretetet. A szeretet. A szeretet.”
1988-ban, egy hónappal 45. születésnapja előtt hunyt el.
Sírköve minden meleg vietnámi háborús veterán számára állít emléket, a nevét nem írták rá. A sereg nem engedte, hogy ezzel a felirattal a katonai temetőbe temessék.
Sírja a mai napig zarándokhely az amerikai meleg LMBTQ közösség körében.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
