A bal oldali kép a 2014-es AVN pornófilmes díjkiosztón készült, a jobb oldalin befolyásos emberek láthatók a Metropolitan operabálján. Nem tudom, ti mit láttok ebben, én azt, hogy egy nőnek tárgynak kell lennie akár így, akár úgy.
Amikor azt mondom, hogy feminista vagyok, az emberek többsége megdöbben. Egyrészt nem érti, hogy miért akarom eldobni születési előjogomat, amely a péniszemmel együtt érkezett, hogy többet keressek, komolyabban – egyáltalán tárgyalóképesnek – vegyenek, annyi ellentétetes neművel feküdjek le megvetés nélkül, „büntetlenül” ahánnyal csak jól esik és ha megverni vagy megerőszakolni támad kedvem, akkor egy vak komondorral vagy egy jól irányzott „ő volt kihívó”-típusú áldozathibáztatással olcsón jöjjek ki az ügyből. Hát hülye vagyok én, hogy mindezt eldobnám?
Másrészt a feministákról kialakult – egy egyébként nem is teljesen alaptalan – kép: ők azok az igénytelen, férfias nők, akik azért nem borotválják a lábukat, hogy minden férfi dögöljön meg. Igen, ilyet is ismerek nem keveset. (Kedvencem az volt, amikor egy egyébként rendkívül csinos lány egy randin elmondta, hogy szégyelljem magam, mert én az elnyomó férfitársadalom tagja vagyok – tulajdonképpen egy szemét alak, mert férfinak születtem.) De mindenhol vannak és lesznek is vadhajtások, ez még nem jelenti az eszme, az elv halálát.
A képre visszatérve: a baloldali nők csereszabatos termékei egy olyan iparnak, amely – legyünk őszinték – alapjaiban határozta meg az én, a nemzedékem és az utánam következő nemzedékek szexuális elvárásait. Gyors kielégülésre vágyunk minél kevesebb munkával és kötöttséggel és egyre több nő vágyik arra, hogy a férfi ne csak domináns, de akár erőszakos legyen vele szemben – és ez nem csak saját tapasztalat. Hogy mennyire befolyásolják a vágyainkat a (felnőtt) filmek, példaként álljon itt az egyik legnagyobb online szolgáltató felmérése arról, hogy A szürke ötven árnyalata hogyan változtatta meg a nők és a férfiak keresési szokásait. Íme.
(A BDSM gyűjtőszó az angol Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism and masochism (S&M) szavakból képzett rövidítés, magyarul „kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus” fogalmakat jelöli. Korábban egyszerűen a szado-mazochizmus (SM) volt az elterjedtebb kifejezése. Wikipédia)
Jól látszik, hogy a mindkét nemnél sokszorosára nőtt az ilyen irányú keresések száma a film premiere után. Mi következik ebből? Hogy nem lehetünk örökké álszentek. Nem tehetünk úgy, mintha nem neveltünk volna fel lassan nem is egy olyan generációt, amelynek egyszerűen szűkek az eddigi keretek és korlátok. De mintha erről nem vennénk tudomást, a társadalomtovábbra is nyomasztja a fiatalokat (és hatványozottan a nőket!) az egyébként is álszent és életszerűtlen elvárásaival.
„Gabinak húsz partnere volt az elmúlt évben”
Vizsgáld meg magad, milyen embernek képzeled el magad elé Gabit, ha férfi és milyen embernek, ha nő. Baromira nem ugyanaz. Beletáplálunk férfiakba és nőkbe egyaránt egy viselkedésmintát, aztán büntetjük, ha követik. Ebből alakulnak ki az olyan szörnyszülöttek, mint egy ismerősöm „egy hetes kapcsolata”. A lánynak volt egy egyéjszakás kalandaja, amit nem mert magának bevallani, ezért inkább kapcsolatként beszélt róla, noha soha többet nem találkozott a fiúval és chaten is már csak egy hétig beszélgettek utána. Miért lenne baj, ha bevallaná magának, hogy ez egy kaland volt? Miért lenne baj, ha bevallaná magának, hogy akar kalandokat? Miért lenne baj, ha lennének kalandjai (természetesen felelős, felnőtt keretek között)?
Miért éreznek a nők bűntudatot azért, ami egy férfinek természetes, sőt siker? Miért kell, hogy bűntudatot érezzenek? A társadalom Disney-meséken neveli hercegnőnek a lányokat, aztán egyik napról a másikra szexuális tárgyként tekint rájuk (jó eséllyel a pubertástól). És ez iszonyatos zavart okoz a fejekben, arról nem is beszélve, hogy a hagyományosan követendő, elvárt viselkedésminta éppen a szemünk előtt haldoklik.
A házasságok 56%-a végződik válással, amikor nem, akkorMagyarországon a családon belüli erőszak HETENTE LEGALÁBB EGY NŐ életét követeli ésMINDEN ÖTÖDIK nőt rendszeresen bántalmaz férje vagy partnere (forrás).
Ha egy autótípus kijön a gyárból és 100 autóból 56-ról kiderül, hogy hibás, visszavonják, ugye? Ha az autótípus heti egy halálos balesetet okoz, újságok cikkeznek róla és tönkremegy a gyár, ugye? De mi továbbra is próbáljuk ugyanazokat a házasságokat, ugyanazokat az elveket ugyanúgy sikerre vinni – sikertelenül.
Elértük (vagy inkább ki se jöttünk abból a paradigmából), hogy egy nő értéke viszonylag jól meghatározható a testi adottságainak a minőségével. Tulajdonképpen tevében is mérhető. Ha a nő értékes akar lenni, akkor ezt hangsúlyozza (lásd a cikk bevezető képén a jobb oldali hírességek). Ezért lesz anorexiás, hashajtó-függő (100 EZER HASHAJTÓ-FÜGGŐ ÉL MAGYARORSZÁGON!), szilikonoztat-plasztikáztat és fél bevallani, hogy vannak vágyai (amiket mi, a társadalom, táplálunk belé), hogy bűn, ha a vágyait megéli, sőt! Kevesebbet ér tőle. És végül felajánlunk neki egy olyan intézményt, a klasszikus, bemerevedett szerepeken alapuló házasságot, amely nem teszi boldoggá.
Van baj.
Mi lenne a megoldás?
I. Felejtsük el felsőbbrendű férfi és alacsonyabb rendű nő képét. Emberek vannak, akik egyenlő felekként, egyenlő fizetésért egyenlő feltételekkel – és egyenlő elvárásokkal! – tehetik meg ugyanazt. A két nem igen gyakran eltérő karakter, ez természetes. De nem is azt mondom, hogy erőltessünk a nőkre férfiszerepet és a férfi hordjon szoknyát. Azt mondom, hogy engedjük meg, hogy a nő is akadálymentesen lehessen az, aki és olyan, amilyen. Ne társadalmi konvenciók határozzák meg emberek gondolkodását, jövőjét sőt vágyait és önképét.
II. A nők értsék meg, hogy ha ezek az új játékszabályok, nem használhatják többet a nőiségüket fegyverként. Nem játszhatják el, hogy „nem tudom mit akarok, de ez ilyen női dolog”. Nem fizethetnek / jutalmazhatnak / motiválhatnak / büntethetnek szexszel és a szex megvonásával. Nem élhetnek vissza azzal, hogy van valamijük, ami kell a férfiaknak. Nem hivatkozhatnak arra, hogy „azért gondolom így, mert nő vagyok” – azért gondold így vagy úgy, mert ebben vagy abban hiszel. A nemi szerved milyensége nem lehet befolyásoló tényező.Bizony lányok, ehhez a világhoz nektek is fel kell még nőni…
III.. Ki kell alakítani egy (vagy inkább több) olyan házasság és családmodellt, ami személyre szabott és MŰKÖDIK. A társadalomnak pedig el kell fogadnia, hogy van, aki monogám, van, aki promiszkuózus, van, ahol a nő keres többet, van, ahol a férfi vigyáz a gyerekre és így tovább. Nem erőltethetünk valamit, ami egymagában bizonyítottan – mondjuk ki – működésképtelen.
IV. Támogatnunk kell az egyéneket a saját igényeik megtalálásában és megélésében. Nem vagyunk ugyanolyanok, ezt tudomásul kellene végre venni, azt, hogy nem csak egy féle ember értékes. Vonatkozik ez a szépségideálra (mi van, ha ő rövidre vágva, „fiúsan” szereti hordani a haját?), az elvárásokra (nem vagyok Nutella, hogy mindenki szeressen), az erősségekre (és ha nem tud főzni, akkor mi van?). Csak az az ember lehet boldog, aki ismeri és szereti önmagát. Ezért kéne elismernünk és szeretnünk olyannak, amilyen vagy amilyen lenni szeretne.
V. És leginkább: le kéne szoknunk arról, hogy beleugassunk a másik életébe. Én boldog vagyok attól, hogy te boldog vagy. Te is kívánod az én boldogságomat vagy neked az a fontosabb, hogy a világ olyan legyen, amilyennek te látni szeretnéd (és amilyen sosem lesz)?
A probléma rettenetes összetett és egy ekkora – és már így is túl hosszú – írásban csak a felszínét karcolgathatom. De muszáj lesz felszabadítanunk a nőket és a saját gondolkodásunkat is. Különben csak termeljük az erőszakot, a döntésképtelen és önképzavaros lányokat és meghíznak rajtunk a válóperes ügyvédek.
Rajtunk áll.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
