2014-ben vettem részt először a budapesti melegfelvonuláson (cisznemű, heteró férfiként), 2015-ben már menetkísérő (egyféle rendező) voltam. Pár őszinte szó arról, amit láttam és amit láttam róla.
“Beleinnál?” – kérte tőlem a gyülekező egyik beléptetőpontján álló szervező az ásványvizes üvegemre mutatva. Mondtam, hogy nem vagyok szomjas, majd azonnal rá is jöttem, hogy nem ez a kérdés. Próbálták kiszűrni azokat, akik savat hoznának be, hogy a “mocskos buzikra” locsolják. Beleittam. Nem sav volt.
Rengeteget köszönhetek Érpatak polgármesterének
“Odabent” egy fal mellé húzódtam és elkezdtem félni. Mit teszek, ha odajön hozzám egy… izé… és rámnyomul? Mi lesz, ha valaki megfogja a seggem? Leütöm? Én a nagy emberjogi harcos, nagy széplélek nagyon zavarban voltam. Ekkor lettem figyelmes egy csoport fekete ruhás férfira, aki a beengedőpontnál hőbörgött. Egy Lúdas Matyinak öltözött figura vezette őket és nagyban rohadtbuzizva próbáltak bejutni, a rendezők meg próbálták kint tartani őket. Egyszerre volt vicces és szánalmas látvány. És ekkor, miattuk jöttem rá, hogy mit is keresek itt igazából (máig köszönöm a Lúdas Matyinak öltözött Orosz Mihály Zoltánnak ezt). Megértettem általuk, hogy miért, ha úgy tetszik kikért és kik ellen vagyok itt. Hogy nem fog senki rám mozdulni, senki se fogja megfogni a seggemet és nem kell melegnek lennem ahhoz, hogy “valid módon” részt vehessek. Azért jöttünk össze, hogy megünnepeljük az emberek különbözőségét: van, aki a mákos gubát, van, aki a diós gubát, van, aki a férfiakat és van, aki a nőket szereti. És azért van erre szükség, mert sokak számára ez indok lenne a savval locsolásra (!)…
A meztelenül az utcán szeretkező férfiak…
…nem léteznek. Illetve máshogy fogalmazok: a kb. 30 ezres menetben, amit igyekeztem végigjárni, SEMMI olyat nem láttam, ami mondjuk egy Sziget Fesztiválon, egy Budapest Parádén (boldog ifjúság…) vagy egy hétköznapi diszkóban nem látható. De még annyit se. Arcra és ruházatra meg tudom mondani, ki volt az a kb. öt maximum tíz ember (tehát a tömeg 0,03%-a), aki tényleg provokatív jelmezben vett részt. Ehhez képest a kordonok túloldalán (azt ugye tudjátok, hogy a világon egy csomó helyen lehet melegfelvonulást rendezni a város körbekordonozása nélkül is?) kurvaanyáztak minket százak…
Ahogy haladtam a tömegben, egyszercsak egy kétméteres, napszemüveges kolosszus finoman, de jól érezhetően megfogta a vállamat és arrébb tett. Nem értettem. Ránéztem és láttam, hogy a fülében adóvevő van. Arrébb álltam. Nemsokára a tömegben összesodródtam André Goodfrienddel, a volt amerikai ügyvivővel, akivel korábban egy fogadáson találkoztunk és kiderült, hogy van közös kedvenc amerikai énekesünk. Beszélgetni kezdtünk és rájöttem: körülöttem mindenki valamelyik követségről érkezett. Voltak norvégok, németek, amerikaiak, – a szekrények, akik finoman, de határozottan arrébb tettek, például az izraeli nagykövetet védték. A magyar kormány persze maximum vicctémaként érdeklődött a Pride felől.
Az út további részében egy német orvostanhallgató ismerősömhöz csapódtam (emlékszem, akkoriban készült közös fotónk a német parlament alelnökével, ami itthon senkit sem érdekelt, de ez a srác elkerekedett szemekkel meredt rám) , de alapvetően jellemző volt, hogy rengeteg:
— a, külföldi,
— b, egyetemista
— c, heteró(nak kinéző) résztvevőt láttam.
Végül egy finn diáklánnyal zártam a menetet, akivel aztán még összefutottunk egy borra később… de ez már egy másik történet.
Az ellentüntetők
Miattuk kellett sokmillió forintért körbekordonozni a Belvárost. Mármint hermetikusan, két utca mélységben, hogy ne tudjanak megint követ vagy hanggránátot (???) dobni közénk, mint 2013-ban. Ők anyázással, rohadtbuzizással próbálták megvédeni a kultúránkat, némelyek bibliai idézeteket írtak lepedőkre és a “bűneid zsoldja a halál” és hasonló feliratokkal, valamint síppal és kereplővel próbálták a szeretet vallására téríteni a mocskos melegeket. Jézus bizonyosan büszke volt rájuk. Az igazi kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor a rendőrség a menet végeztével nem engedett hazamenni minket. CSAK a földalattin lehetett kijutni a kordonok közül (hiába laktál a szomszéd utcában), mert csak így tudták szavatolni a biztonságunkat a kulúravédők és a keresztények bunkósbotjaival szemben. Körülbelül egy órát vártunk, amíg a kisföldalatti el tudta vinni a tömeget (főleg, hogy a tüntetésen kívülről érkezőkkel “kevert” szerelvényeket indítottak, hogy ne lehessen kiszűrni, ki járókelő és ki felvonuló).
A képen olvasható idézet a melegfelvonulás korábbi ellenzőjétől származik. Tomanovics Gergely videósként csak a tojásdobálós balhét akarta fényképezni, de a menettel haladva rájött: a felvonuló emberek nem másoknak akarnak rosszat. Azóta pedig már a Fidesszel is keményen szembefordult. (forrás)
A visszhang
A televízióban a fent is említett 5-10 “radikális” embert sorra vették, meginterjúvolták és csináltak egy szép képmontázst a szabados erkölcsű fiatalokról. Esküszöm, nem hittem el. Este felhívtam anyámat és próbáltam neki elmagyarázni, hogy mi a valóság ahhoz képest, amit a Híradóban vagy a Facebookon láthatott. Nehéz volt úgy, hogy a Facen magam is faroklóbáló meztelen férfiakkal találkoztam a gyalázkodó kommentárok között – csak ezeket a képeket nem most és még csak nem is Budapesten készítették ( egy Google képkeresés nagyon beszédes tud ám lenni…)!
“Nem érdekel, amíg a négy fal között csinálja”
Magyarországon mindenkitől félünk és mindenkit utálunk, aki nem “mi”, legyen bár zsidó, cigány, meleg, menekült vagy piréz. Alapvetően persze, a szexualitás teljesen magányügy, egyetértek és ha kérded, engem se dob fel két csókolózó férfi látványa. De amíg valaki nem lehet szabadon és félelem nélkül olyan amilyen (zsidó, cigány, meleg, menekült, piréz stb.), amíg nem illetik meg egyenlő jogok (például a nem egyházi házasságkötés joga), amíg egy-egy fényképem alá szitokszóként kapom meg pl. a “zsidó” kommentet (btw nem vagyok izraelita, de ilyenkor szívesen lennék), addig az ilyen felvonulásoknak hatalmas jelentősége van. A saját kormányfőnket “viccelődésre csábítja, ha homoszexuálisokról hall”! Megnézném, hogy mit szólnánk ahhoz, ha a román kormányfőt viccelődésre csábítaná, ha a magyar kisebbség helyzetéről hall…
Összefoglalva
A mi felelősségünk, a többségi társadalom felelőssége, hogy biztosítsuk a nálunk kevésbé kedvező helyzetben élők esélyegyenlőségét és jogait. Mert nekünk van meg erre az erőnk és a lehetőségünk. Amíg nem törünk ki a középkorból (Jézusom, nézd meg az érpataki polgármester kezében lévő feliratot… inkvizíció nem kéne? ), addig szükség van olyan felvonulásokra, ahol
1, látszik, hány ember támogatja az egyenlő emberi jogokat
2, ha egy rejtőzködő LMBTQ személy részt vesz, hasonló értékrendű emberekre és
3, elfogadásra találhat.
A melegfelvonulás nem az, aminek mondják. A legtöbben, akik először jönnek, meglepődnek, hogy mennyire “nem durva” ahhoz képest, amit a média hazudik róla. Ne érts félre: a katolikus cserkészlányok teaköre nem mi vagyunk. De tudod mit? Válogatok ide pár képet. Három a melegfelvonulásról, négy nyári “heteró” fesztiválokról származik. Találd ki melyik melyik!
A helyes megfejtés:
- Budapest Parádé 2005
- Budapest Pride
- Budapest Parádé
- Balaton Sound 2013 (Stiller Ákos képe)
- Budapest Pride
- Aintree lóversenypálya, női futam, Anglia
- Budapest Pride
Igen, jól látod: a Facebookos címlapkép nem a Prideon, hanem egy hétköznapi, “heteró” eseményen készült. Azokat is tiltsuk be?
(Főkép: ,,’56-os hazafi vagyok és támogatom a meleg unokámat” Fotó: Révai Vera)
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
