Jaj a legyőzötteknek!

“Amíg a Fidesz-KDNP hívek 85 százaléka inkább elégedett volt márciusban azzal, ahogyan addig a kormány kezelte a pandémiát, addig a szocialista kötődésűek 91, a jobbikosok 81, a DK-sok 92, míg a momentumosok 80 százaléka nemmel válaszolt. Hasonló volt az arány, amikor az oltások megszervezésére irányult a kérdés, ezen a téren a kormánypárti érzelműek 83 százaléka szerint jól teljesített, míg az ellenzékiek 77 százaléka szerint csődöt mondott a rendszer.” (Forrás: Publicus)

Képzelj el egy családot, ahol arról folyik a vita, hogy a felújítás során milyen színűre fessék a lakás falait. A család egyharmada feketét szeretne, egyharmada fehéret, egyharmada meg csak a telefonját nyomogatja az asztalnál, és bármi is lesz az eredmény, panaszkodik.

Végül milyen színűre kéne festeni a lakást?

A jelenleg divatos magyar mentalitás szerint meg kell nézni, a két aktív harmad közül ki az erősebb, és a győztes ráerőszakolhatja az akaratát a többiekre. Rácsaphat az asztalra, és lesöpörheti a másik véleményét, álláspontját, vágyai – és ez már nem is tűnik különlegesnek.

Így aztán a család egészének kell mondjuk éjfeketére festett falak között töltenie a napjait, ha pedig ettől valaki nem boldog, befoghatja vagy elköltözhet. Esetleg meg is kapja, hogy “Mert a málló vakolatot nézni talán jobb volt?!” – mintha bárki is a régi málló vakolatra vágyna egy normális, egy élhető helyett… Persze, lehet, hogy van, akiben felvetődik, hogy még az is jobb lenne a fekete helyett… de nem véletlenül döntöttek meglehetős többséggel a felújítás mellett anno!

Nos, remélem, mindenki érzi, hogy ez egy diszfunkcionális, működésképtelen család. Hogy ennek hosszú távon más útja nincsen (nem lehet!) a felbomláson, a tönkremenésen kívül, mert a kompromisszumokra való teljes képtelenség egy gőgös “győztes” és egy megalázott “vesztes” felet eredményez. Ez pedig még a sportban is – az alapvető tisztelet hiánya miatt – sportszerűtlennek minősülne, maximum az emberiség legeslegaljasabb állapotában, a háborúban lehet normális.

“Így aztán a család egészének kell mondjuk éjfeketére festett falak között töltenie a napjait” (A kép forrása)

A kompromisszumképtelen kapcsolat (legyen az bár két ember között, egy család tagjai között vagy egy egész ország “nagycsaládja” szintjén) szükségszerűen abuzív, bántalmazó, kizsákmányoló és elnyomó – ebben hosszú távon megnyomorodás nélkül élni nem lehet.

Hát ez a példa jutott eszembe, amikor olvastam a legelején idézett felmérés eredményét, hogy a kormánypárti szavazók 85%-a elégedett a Fidesz járványkezelésével, az ellenzékiek 87%-a pedig nem.

Egyszerűen nem értem, hogy egy ilyen eredménybe hogyan lehet belenyugodni. Hogyan lehet valami elfogadható egy “család” számára úgy, hogy a másik fél 87%-ban elégedetlen vele?

Ha ennyire nem érdekli az erősebb felet a gyengébb véleménye, akkor vajon ez egy család-e még egyáltalán?

Vagy csak együtt lakó, papíron egy származású, de a valóságban már egymástól teljesen idegen emberek erőn és elnyomáson alapuló együttélése csupán?

“Az ellenzék parlament elé vitt 132 javaslatából egy, a Jobbik korrupciós bűncselekmények elévülési idejét növelő indítványa kapott többséget. Az összesen 86 ellenzéki határozati javaslatból egyet sem fogadott el a Ház.”

“Tippeljen, hány ellenzéki javaslatot fogadtak el” – napi.hu, 2017-es adat

Téved, aki azt hiszi, hogy a demokratikus választások tétje, hogy utána ki vezethet majd be diktatúrát. A demokrcácia nem egy zéró összegű játék, amelyben a játékosok csak egymás kárára növelhetik nyereségüket. A demokrácia egy tánc, ahol az egyik fél vezet, a másik pedig igyekszik hozzá alkalmazkodva megtenni a magáét a közös siker érdekében. Ahol ez nem teljesül, ott már felesleges “hibrid rezsimekről” eufemizálni, mert a demokrácia lényege nincsen meg.

Olyan, mintha egy házasságról beszélnénk szeretet és együttműködés nélkül: van, de igazából nincs. Van, de minek.

(A kép forrása)

Ez a Rómába betörő barbár gallok hozzáállása. Amikor a vesztes római seregtől átvették és lemérték a hadisarcot, súlyozott, hamis mérleget használtak. A római küldöttség ezt szóvá tette, mire a gallok vezére, név szerint: Brennus, rácsapott az asztalra, és ennyit vicsorgott az arcukba:

“Jaj a legyőzötteknek!”

Mindenki annyit érdemel, amennyit elvár magának. A kormányzat járványkezelésével elégedettek pontosan ilyen járványkezelést érdemelnek – hiszen elégedettek vele. Ha ezer forintot akarsz kapni egy matchboxért, ki akarna neked kétezret adni érte? Ha valaki szerint ez jó, miért kéne neki jobbat nyújtani?

De az lehetetlen, hogy barbárok módjára söpörje le valaki azok kétségeit, akik többre vagy másra vágyva szót emelnek. Ez bántalmazó, abuzív, jellemtelen dolog. Nem utolsó sorban nem ez a konzervativizmus, és ez minden, csak nem keresztény.

“Jajj a legyőzötteknek!” (a kép forrása)

A falat végül sem fehérre sem feketére nem szabad festeni. Legalábbis addig nem, amíg meg nem barátkozik a gondolatával minden érintett fél. Ha egyben akarjuk tartani a családot, meg kell értenie az erősebb kisebbségnek is, hogy nem csak az övék a ház.

Kell találni egy színt, aminek kis lemondásokkal, de mindenki örül.

Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!

agoston-laszlo4

Témák, amikről tudnunk kéne

Ma nincsen működő közmédia Magyarországon - de van számos téma, amiről beszélni kéne.

Mélyen. Hitelesen. Alaposan.

Ezt vállalom.

agoston-laszlo4

Töltsd le az alkalmazásomat a telefonodra!

Telepítés
×
Scroll to Top