Angliában ebben az évben a Húsvét tényleg a feltámadás ünnepe lett. A múlt héten már volt olyan nap, hogy senki sem halt meg Londonban, hétfőn pedig feloldották a kijárási korlátozást: elgördült a hatalmas zárókő barlangjaink elől.
De előtte meg kellett járnia az országnak a poklot, mégha nem is süllyedtünk bele olyan mélyre, mint ahova Magyarország éppen zuhan.
Én azt hiszem, a feltámadás mindenki számára elhoz egy bizonyosságot: kiderül, kinek volt igaza. A nép Barabbásért kiáltott Jézus helyett, és most megláthatják, együtt kell élniük azzal, amit választottak.
Aki a rablógyilkosra szavaz, ne csodálkozzon, ha őt is kirabolják, és hagyják meghalni. A nép bölcsessége már régen sem terjedt túl a legostobább hangos vagy leghangosabb ostoba eszénél.
A baj elvonulta után kiderül, hogy kinek volt igaza, ki valójában a „realista”, mennyit értek terhelés alatt a kormányok, ellátórendszerek – de a hosszú tűrés alatt megméretnek még a munkahelyek és a barátságok, párkapcsolatok is.
És a sok gyötörtetés, pokoljárás után ott állunk a fényben, a feltámadást ünnepelve… és le kell vonnunk a végső konzekvenciákat.
Én személy szerint (meglehetősen bonyolult teológiai eszmefuttatás végeredményeként) a feltámadást ünneplem egyedül a Húsvétban – és mivel a láncreakciók már elindultak, igazán már a végső következtetések levonását várom otthonról is.
Vajon tart-e bűnbánatot az, aki hátat fordított az igazságnak és felemelte Barabbást, majd színről színre látta tettének a következményeit?
Nagy elvárásaim nincsenek. Pilátus előre, a nép mindig utólag mossa kezeit, éppen ezért kellene megbecsülni, ha valaki odaáll vinni a keresztet.
Ma viszont otthon még nincsen feltámadás. Most még a pokoljárás tart, a harc Belzebúbbal. A tanítványok ülnek a sötétben, ki sirat, ki fél, ki haragszik… Kétségbeesetten, magukra maradottan.
De innét nézve már lassan talán kezdhetem hirdetni az örömhírt, hogy van vége a kálváriának. Csak előbb az árat, a bűneink, a rossz választásaink megváltását meg kell fizetni.
Az most még lényegtelen, mert józan ésszel még nem vagy csak alig belátható, hogy a feltámadás nem a vég, hanem a kezdet. Az új életünk csak utána kezdődik.
És ha nem akarunk újra poklot járni, ha nem akarjuk egy év múlva újra megfeszíteni a prófétáinkat, a Krisztust, megértésre kell jutnunk. Sőt, megváltoztatni a gondolkodásmódunkat.
Mert mit ér a feltámadás megtérés nélkül?
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
