Nem tudják, honnan jön a csapvíz – beszélgetés egy német segélymunkással

Azt hiszem, megállapodhatunk abban, hogy nehéz lenne engem menekültellenességgel vádolni – bár mindig fenntartottam, hogy talán történelme legnagyobb kihívása elé néz Európa, amit az eddigi paradigmák mentén nem fog tudni megoldani. Találkoztam egy német barátommal, harminc éves, alacsony, tejfölszőke srác, aki egy hétvégére ugrott át Magyarországra. Mesélte, hogy egy keletnémet kisváros (cca. 60 ezer fő) menekültszállóján dolgozik és már nagyon kivan. Leírom nektek, miről mesélt a saját tapasztalatai alapján. Nem változtam: továbbra is hiszek abban, hogy keményen, szigorúan, de emberként kell bánnunk a hozzánk érkezőkkel – és főleg, hogy undorító, amikor a saját belpolitikai hasznunkra próbáljuk használni más nyomorúságát. De nem lehetünk vakok.

„Nem tudod elképzelni. Szomáliai, afgán és feketeafrikai országokból jönnek hozzánk, szír egy se (őket más táborokba küldik). Elképzelésük sincs a nyugati életmódról. Például nyitva hagyják a csapot, mert azt hiszik, a víz örökké folyik, mint egy forrás. Azt hiszik, a pincében ingyen és örökké ég a kazánban a tűz, ezért feltekerik a fűtést és nyitott ablak mellett pazarolnak. Nem tudják, hogyan készül a papír, azt hiszik, valami növényről szüreteljük. Borzasztó fárasztó velük dolgozni és gyakorlatilag értelmetlen.

Van egy kurd srác, aki dizájner ruhákban jár, a nagybátyja sok pénzzel támogatja. Azt hazudta, hogy a balkáni útvonalon érkezett, de nekünk elárulta, hogy repülővel jött. Tizenhat a papírjai szerint, de ránézésre úgy huszonöt lehet. Ha elutasítják a menekültkérelmét – erre a hivatalnokok túlterheltsége miatt még vagy egy évig nem lesz mód, hiába írtam a központba, hogy itt valami nagyon bűzlik -, más néven, más történettel visszajön. Az ilyenek foglalják a helyet a valódi rászorulók elől.

De mi is hibásak vagyunk, nem is kicsit! Nálunk a kisvárosban például nincsen nyelvtanár, aki tanítaná őket. Egy olyan cseh lányt osztottak be német nyelvet oktatni nekik, akit én született németként nem értek meg! Szerinted mit tanulnak tőle? Semmit. Hogyan fognak így hasznos tagjai lenni a társadalomnak? Berendeltek egy csomó nyugdíjas hivatalnokot és gyorstalpalón, pár hét alatt képzik az újakat, hogy elbírálják a kérvények tízezreit. Szerinted milyen minőségű így a munka? Arról nem is beszélve, hogy minden döntés hónapokig, ha nem évekig tart. Közben nincsen politikai akarat, nem tisztázottak a viszonyok. Németországnak egyszerűen nincsen meg az infrastruktúrája, hogy ennyi embert integráljon.

Mondok egy példát: tizenévesekkel – pontosabban magukat tizenévesnek mondó fiatalokkal – dolgozom. Megtiltották a központban, hogy biciklire engedjük őket, mert nem akarják vállalni a felelősséget, ha bármi gond történne. Ezek a srácok viszont már többen is vettek maguknak kerékpárt, mert a kisvárosban ez a legegyszerűbb közlekedési mód. El kellett zárnom a járműveket a pincébe, hogy ne üljenek rá. Szerinted milyen érzés volt? Aztán amikor megkérdezik, hogy „miért” nem tudok rá értelmes választ adni. De ha valami balesetük lenne, engem vennének elő érte.

És van erre esély! Számunkra teljesen egyértelmű dolgokat nem tudnak. Honnan is tudhatnák… amíg a német gyerekeket az anyukájuk közlekedni oktatta, ők úton voltak Európa felé. Azt hiszik, hogy a szénbányából azért termeljük ki a szenet, hogy süssünk rajta. Ötletük sincs arról, hogyan működik az elektromosság. Használni tudják, de nem értik. Jelezték nekem a Google Maps hibáját: Európa után Ázsia, aztán Amerika következik, majd újra Európa. Laci! Ezek a srácok nem hitték el nekem, hogy a Föld gömbölyű!

Közben mit csinál a kormányunk… Támogatja a török diktátort és a Földközi-tenger országait, hogy valahogy fogják meg a tömeget. Az egyik srác két évet volt börtönben tizenévesen Líbiában a semmiért. A semmiért! Próbálták visszatartani. Megszökött. Most itt van. De szerinted mi lesz így belőle?

És ott a másik fele: nem merem ezeket elmondani, mert félek a szélsőjobbosoktól. A mi környékünkön sokan vannak és igazi idióták. Azt mondanák erre, hogy lőjük őket a tengerbe, mint régen a zsidókat. Ha kamerák nélkül süllyesztjük el a hajóikat, nincsen probléma, nem igaz? Ezeknek nem fogok a kezére játszani. Nem gyűlöletet akarok szítani és nem azt akarom, hogy egy kalap alá vegyék az összes Európán kívülről érkező embert… de óriási a különbség egy rommá lőtt életű szír és egy olyan afgán között, aki saját bevallása szerint egyszer sem találkozott tálibbal. Mi lesz ennek a vége?”

Láttam rajta, hogy nagyon kivan. Megkérdeztem, szerinte mi lenne a megoldás. Azt mondta, nincsen ereje ezen gondolkodni. Elvégzi a munkáját aztán menekül a menekültek közül haza a családjához. Jó pénz, de keres valami más munkát, mert nem bírja.

És közben segítene az igazán rászorulókon, akik nem kihasználni próbálják a rendszert és próbál elhatárolódni azoktól, akik gyűlöletet keltenek a menekültekkel szemben. Két tűz között. Mert ez egy nagyon nem homogén csoport, akikre lehetetlen általánosítani. Se pozitív, se negatív értelemben.

Mi szerintem a megoldás? Ki kell emelnünk a fejünket a homokból. Krízis van, a világunk már sohasem lesz olyan, mint régen. Ezt akár elfogadjuk, akár nem, így van. A háborús menekültek – lásd például: szírek – nem terveznek hosszú távra és sok tanult ember is van köztük. Ők menedéket akarnak, hogy amint véget ér az ásványi kincseikért a nagyhatalmak között dúló háború (upsz, elszóltam magam), hazamehessenek és élhessenek emberként. Ők jelentik jelenleg a legnagyobb számű, de a legkisebb problémát.

Az igazi baj az, hogy a felmelegedéssel (amiben az új amerikai elnök nem is hisz ugyebár…) egyre több földterület válik majd terméketlenné (a következő évekről beszélek, nem évszázadokról!) és ha már költöznek, miért ne költöznének az emberek olyan helyre, ahol jobbak a körülményeik. Ők nem lesznek tanultak és nem fognak egykönnyen integrálódni. És ők milliónyian lesznek, akiknek nincs hova hazamenniük.

Szerintem nem kérdés, hogy el fog jönni az a pont, amikor először lőni fogunk rájuk. Elsüllyesztjük a gyerekekkel megrakott hajókat a tengeren. Jobban féltjük a gazdagságunkat, a megszokott életünket, a black fridayt és a legújabb iphone ezrest annál, hogy ne tegyük meg. És ezzel felrúgunk minden olyan szabályt, ami a nyugati kultúrát (nagylelkűen számoljuk most ide Magyarországot is) valaha összetartotta.

Vagy tudomásul vesszük, hogy változnunk kell. Hogy nem érünk rá gyűlölködni és mismásolni. Hogy a nap- és szélenergia jobb a szénerőműveknél (hiába tiltották be utóbbit Magyarországon egy héttel Orbán Ráhel ománi útja után), hogy mára már sokkal kisebb a világ annál, hogy ha valamit elszúrunk Szíriában vagy Irakban egyszerű profitszerzés céljából, akkor az egy fél éven belül ne ütne vissza ránk.

Hogy nem segélyezni kell a harmadik világot, hanem tanítani. Ja, meg esetleg a saját honfitársainkat is. Mert most még csak a PISA – felmérés sült el szarul, de hamarosan ők fognak majd szavazni arról, hogy lövessünk-e.

(A főkép illusztráció.)

2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.

Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!

 

Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!

agoston-laszlo4
agoston-laszlo4
Scroll to Top