Néhány szenzációhajhász újságíróval kezdődött az egész. Elmentek egy tízen-huszonezres rendezvényre, és megkeresték az öt legszélsőségesebb arcot. Nem is az egy százalékot, hanem az egy ezreléket. Mert úgy voltak vele, ez lesz majd érdekes.
Ebben igazuk is lett: egy teljes generációnak égett bele a retinájába az a pár ember. És máig ezekre a riportokra hivatkozva ítélik meg a Budapest Prideot.
Meg persze ott a hazudozás és a képmutatás is: minden alkalommal körbejárják az internetet más országokból, más kultúrákból származó képek, amikre azt hazudják, hogy a pesti flaszteren készültek.
Mintha a riói karnevál képei miatt lennénk felháborodva a debreceni virágkarneválon.
És minden alkalommal szemére vetnek a Pridenak olyan cselekményeket, amik egy Balaton Soundon vagy bármilyen „normális hetero” felvonuláson is tömegével történnek. De miért van erre egyáltalán szükség? Minek kéne „büszkének” lenni, ha már a pride büszkeséget jelent?
Ahhoz, hogy ezt megértsd, gondolj bele, minek az ellentéte a büszkeség: a szégyennek. A fesztivál lényege, hogy ne kelljen szégyellned azt, aki vagy.
Hogy ne szégyennel, hanem büszkén kihúzott háttal mondhasd ki, azt, amiért egyébként stigmatizálnak.
És hogy ez mennyire sokrétű: Dániában láttam embereket a szexuális erőszak áldozataiként felvonulni. Hogy ne kelljen elbújniuk, hanem büszkén (érted már a szót?) nézhessenek a világ szemébe, szégyenérzet nélkül, és elmondhassák, ami velük történt.
A NANE szerint ez például Magyarországon 200 ezer nő számára lenne fontos…
De minek felvonulgatni? Minek „reklámozni a melegséget”?
Bármilyen gyakori is ez a kérdés – értelmetlen. Mert ez – akármekkora buli is – alapvetően egy tüntetés. Tüntetés azért, hogy ne lehessen másodrendű állampolgár és jogfosztott valaki azért, mert valamilyennek születik.
Mert igen, ma Magyarországon az LMBTQ-emberek nem egyenlőek a magukat heteroszexuálisnak vallókkal. Nem házasodhatnak, nem nevelhetnek gyereket, atrocitások érhetik őket egyszerűen a szexuális beállítottságuk miatt, és így tovább.
Ahol már van annyira felvilágosodott a törvénykezés, hogy ez ne legyen probléma, ott pedig pontosan az a lényege, hogy sok évszázad elnyomása után baráti kezet tudjanak nyújtani egymásnak az emberek.
Óriási ünnep, ahol a társadalom ősszeölelkezik. Az egyenlőség diadalmenete.
Mert bizony sok borzasztó dolgot tettek meg az LMBTQ-emberekkel például itt, Angliában is. Elég csak Alan Turingra gondolni.
De ez már a sorozatunk következő története lesz.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
