„Álmomban meghaltam. Láttam a testem az ágyamban pihenni, ahogy a lelkem szállt egyre magasabbra. Pár méter felfelé és már a reggeli utcán káromkodó sofőröket láttam a dugóban pöfögni. Mind ideges volt, az akarástól beszűkülve acsarogták magukat a sorban előre.
Feljebb szálltam és láttam a városrészt: köd- és szürkeség-burkolta nagy káposzta-keresztmetszet. Arra gondoltam, most is születik, szeret, harcol és békét köt éppen valaki. Vagy meghal, mint én – mosolyodtam el az ég közepén.
Még följebb szálltam és láttam az egész várost, az egész régiót. Gyárak ontották a kenyeret, gyárak nyelték el az embereket meg világító, értelmetlen termeszvár-irodák.
Szálltam fentebb és egyre fentebb és végül láttam az egész Isten-verte, -teremtette, -szerette, de -meg-nem-mentette bolygónkat, ahogy különböző népek egy önmagába visszatérő, mindig „fejlődésnek” nevezett hibaismétlő, önmagát megteremtő és önmagát elveszejtő rendszerben hittek ebben-abban, istenekben, hatalmakban, pártokban és szólamokban, félve a jövőjükben, biztos-büszkén a múltjukban.
Éltek-féltek, kinek-mennyit a Párkák mértek. És láttam, hogy a terror mindenhol ott van: kormányzati monopólium bizonyos államokban. Máshol az elkeseredett szegény öli a szegényt vagy vallás-hit-bolond a politika-hit-bolondot és mindenhol az okosok jelentik a koloncot.
Szálltam feljebb és feljebb – mennyet nem remélve -, elszálltam a messzeségbe.
Csönd volt. Végre igazi, teljes, nyugalmas és védelmező csönd. A földön nincsen ilyen, mert az engedetlen testtel mindig pöröl a nyughatatlan lélek és egy pillanatra sem szűnik senkinek fejében a lárma. De itt, valahol a Tejút ráncos macskakövén ülve, hirtelen megértettem az istent. Azt, akinek olyan mérhetetlenül semmitmondóan kicsinyek vagyunk, parányai az univerzumnak és mégis saját képére alkotott gyermekei, testvérei és barátai. Akibe bele tartozunk, mint mikor kávéba a tejjel rajzolnak képeket. Készül sokáig, nagyon sokáig a nagy mű, s mikor kész, a vendég egybe lehúzza és integet:
„Pincér, fizetnék! Sok a dolgom, sietek!”
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
