A demokrácia megbukott

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Képzelj el egy repülőt, ahol szavazásra terjesztik, ki legyen a kapitány. Előáll az egyik kellően nagypofájú, de hozzá nem értő utas, hogy ő lesz az egyik jelölt. Ha meggyőzi a többit, ő lesz a kapitány? A demokrácia szabályai szerint igen. A nép akarata dönt. Minden rendszer annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme. A demokrácia, mint rendszer tehát annyira erős, mint amennyire a okosak, bölcsek és tájékozottak a szavazók, akik döntenek. 2016 megmutatta az egész világon: a rendszer sajátossága miatt nem az fogja vezetni az országot, aki a legrátermettebb - hanem a legnagyobb pofájú utas, aki a legjobban tudja maga mellé állítani “az átlagszavazót”.

A kép forrása

Az átlagszavazó pedig se nem okos, se nem bölcs, se nem tájékozott. A népesség 25-35 százaléka például képtelen lesz megérteni, amit ebben a cikkben leírok - bizonyítottan funkcionális analfabéta. De ugyanannyit ér a szavazata, mint egy egyetemi tanárnak. Unalomig ismételt közhely, igaz? Most lépj feljebb egyetlen szintet a funkcionális analfabéta fölé. Ott is sokan lehetnek, igaz? Pedig ők sem értik meg a makrogazdasági összefüggéseket, sőt… Őszintén szólva azt sem értik, hogy mit jelent a szó: makrogazdaság. És így lépegetve még egy pár százalék és el is érünk a kritikus 50%+1 emberig. Vajon mennyire elég közülük a legokosabb, legbölcsebb, legtájékozottabb tudása? Ha meg tudod győzni a könnyebben meggyőzhető tanulatlanokat, a félig odafigyelőket és azokat, akik tőled remélnek hasznot, a demokrácia elvei szerint már kapitánnyá is választottak! Minek csatáznál érvekkel, tervekkel, programokkal a felső ötven százalékért? (Ne érts félre, ezzel nem akarok beleesni abba a hibába, hogy minden egy irányba szavazó embert egy bizonyos kasztba osszak - az elméletről beszélek.)

A demokrácia nem működik ott, ahol a polgárok nem demokraták. A demokrácia szó eredeti jelentése “a nép uralma”. Demokrata tehát az, aki tud, képes és akar uralkodni egy országban. Ez nem mindenkire igaz. De miért is kéne, hogy igaz legyen?

Óriási tévedésben él, aki ma pártot akar alapítani a világon bárhol. Mindig csak azt hallom, hogy “majd ők megszólítják azt a 40-50 százalékot, aki nem jár el szavazni”. És ha ők egyszerűen nem tudnak, nem képesek vagy nem akarnak részt venni az ország vezetésében?

Nagyon szerettem nagymamámat, aki talán hat osztályt végzett, egy termelő szövetkezetben kapált egész életében és haláláig gondozta a kardvirágait. Jó ember volt, a saját világában jól eltájékozódott, szép volt a kertje, felnevelt három gyereket és szerették a szomszédai. Ötlete nem volt makroökonómiáról, világgazdasági szövetségekről és politikai erővonalakról. És ettől nem volt kevesebb!

A nagymamámat akarod berángatni a szavazófülkébe? Minek? Ő döntse el, ki legyen a kapitány pusztán azért, mert joga van rá? Marhaság. Egy módon tudod őt elérni: ha félelmet vagy gyűlöletet keltesz. Arra ő is felkapja a fejét: “veszélyben vagyunk”! “Nem lesz élettere a kisunokájának!” - és máris megy és szavaz arra, amire mondják, hogy szavazzon. És olyan gusztustalanságokhoz adja a nevét, mint októberben Magyarországon, most az USA-ban és így tovább. Mert jó ember. Megismétlem, hogy ne szaladj át fölötte: mert jó ember.

A kép illusztráció

Azt teszi, ami a dolga: védi a gyerekei, unokái jövőjét. Nem fog két egyetemet kijárni, főleg nem hetven évesen! Ha valaki kellően nagy pofával és kellően meggyőzően adja elő, hogy ő ért a legjobban a repülőgép vezetéséhez, rá fog szavazni. Mert jó ember és kiáll az országáért, a családjáért. Honnan tudhatná ő, hogy objektíven, az összes összefüggést mérlegelve gyalázatos, amit tesz? Honnan tudhatná, ha az összes újság, tévé és sok számára hiteles ember ezt mondja neki? Azt mondod, “gondolkodjon már!”? Mert mi ő? Értelmiségi? Jár neki három nyelven az összes nemzetközi folyóirat? Kéne egyáltalán, hogy járassa ezeket? Nem ő a hülye - te vagy az, ha ezt elvárod tőle.

Ő csak élni akar. Nyugalomban. Azzal a tudattal, hogy mindent megtesz egy jobb jövőért.

A demokrácia megbukott, mert túl széles körű lett. Nem kell mindenkinek részt venni a kapitány megválasztásának folyamatában. Elég, ha azok szavaznak, akik értenek a repüléshez. Jogosan mondod erre: de akkor ki fogja képviselni a nagymamámat? Ki fogja őt megvédeni a saját pecsenyéjüket sütögető “kiváltságosok” ellen? Úgy gondolom, erre is van megoldás.

Egyrészt a civil szervezetek (jé, éppen ezek ellen harcolunk most… állati fura…), amelyek kormányoktól és politikától függetlenül egy-egy célra jönnek létre. Például az idősek érdekeinek védelmére vagy a kardvirágtermesztők érdekeinek védelmére. Másrészt a szakszervezetek, amelyek a dolgozó állampolgárokat védhetik. Harmadrészt az államba beépített (és nem leépített) fékek és ellensúlyok rendszere. Ezek védik meg a hatalom gyakorlásában részt venni nem tudó, nem képes vagy nem akaró állampolgárt.

Másrészt a lehetőség, amit minden egyes állampolgárnak meg kell adni a jogai megszerzésére: a tanulás. Mindenki nemtől, bőrszíntől, vallástól, szexuális orientációtól és pártpreferenciától függetlenül kaphassa meg ingyen a lehetőséget arra, hogy megszerezze azokat az alapvető állampolgári, közgazdaságtani, világpolitikai, jogi és történelmi ismereteket, amelyek birtokában teljes jogú szavazópolgár lehet. Előbb értsen a repüléshez - az előző példával élve - és csak utána szóljon bele.

Tegyük fel, hogy mindez megtörténik valami csoda folytán. Két dolog még hátra van: a média és az egyén. Denzel Washington nyilatkozta zseniálisan: ha valaki nem olvas újságot tájékozatlan lesz, ha olvas, félretájékoztatott. Apám harminc éves újságíró múlttal mindig azt mondogatja: “az újságírás a politika szolgálóleánya”. Amíg a médiamunkások nem ébrednek rá saját világváltó súlyukra, amíg nem értik meg, hogy ők egyfajta modern papság, akik jobban alakítják a világot mindennél - addig néhány szar lejárató interjúval a kunfalvinórák nagyobb árulást követnek el mindannyiunkkal szemben, mint a Mohácstól távol maradó Szapolyai. A média szentség - és itt nem az olcsó bulvárra, a véleménycikkekre vagy a magazinműfajokra gondolok. A híradóra. A viszonyítási pontokra, amit ezek az emberek tesznek le a családok asztalaira. Gondoljátok meg!

A másik hiányzó láncszem pedig az egyes ember. Te. “A változás a fejekben kezdődik” - ismételgetem lassan egy éve az oldalamon. Hiába kerülne a legjobb vezető a legjobban felépített rendszer élére a világ bármely országában, ha az emberek nem képesek empatikusan állni egymáshoz. Ha te nem teszed meg a magadét. Nem segíted ki azt a barátodat. Nem látogatod meg az anyádat. Nem gyűjtesz szelektíven. Ellopod a krétát az iskolából vagy a fúrót a gyárból vagy a maltert az építkezésről. A világot nem a Trumpok alakítják, hanem te és én. És belőlünk áll össze az a nagy kép, amitől minden reggel szorongással ébredsz - ezért csak mi is tudjuk megváltoztatni. Nem kell mindenkinek pártot alapítani - de mindenkinek meg kéne tennie a maga apró kis feladatát. Kibékülni a fiaddal. A menyeddel. Segíteni a suli kifestésében. Nem letépni azt a virágot.

Mert bár a demokrácia rendszere megbukott - megbukott vele az egész társadalom is. Aminek te is a része vagy. Szerves, azt alakító része.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!