A szülői ház ajtaja becsukódik, a középkorú lány sírva veszi le a szeme alatti hatalmas kék foltját takaró napszemüveget. A levegő mozdulatlan. A lányból kiszakad a beismerés
– Anyám… Engem évek óta ver a férjem…
– Na és… az előző nem vert? Az jobb volt?
Az anya érzéketlenül elfordul. A lány meghökken. Nyel egyet és újra kezdi.
– Bántalmaz a férjem, anyám… hogy jön most ide a régi párom? Hetedik éve, hogy elváltam és egyébként is… igen, az a férjem is bántalmazott… de hogy jön ez ide?
– Mit kívánod vissza a régit? Alkoholista volt és ellopta a nyakláncomat!
A lány döbbent. Támogatást várt és nem érti az anyja reakcióját.
– Igen, anya, ez így van… ő is rossz férjem volt. Ő is böszmeségeket csinált… de attól, hogy a mostanitól válni akarok, miért kívánnám vissza a régit? Megtörtem… elfáradtam, anyám… kérlek légy a támaszom…
– Ez is annak a rohadt előző férjednek a hibája! Abban a nyolc évben mindent tönkre tett!
A lány végignéz szorongatásoktól lila karjain, szemébe hullik három ősz hajszál.
– Anya… majdnem ugyanannyi idő eltelt azóta és lasan az öngyilkosság szélén állok, miért erről beszélünk? Nem érted, hogy annak már vége? Réges réges régen vége? A gondjaimat nem az okozza, ami a húszas éveimben történt, hanem az, ami most történik. Kérlek láss meg, anyám!
– A mostani férjeddel szerintem semmi hiba. Ver? Nem lehet, hogy megérdemled? Nem lehet, hogy te nem szereted eléggé? Nézd meg, karácsonyra is milyen szép ajándékot hozott nekem! És megvéd minket az idegenektől! Próbáld meg végre elfelejteni a régit és értsd meg, hogy ő a legjobb, aki a férjed lehet!
A lány elárulva és rettenetesen egyedül érzi magát. Kinyílik körülötte az univerzum és körülveszi a bolygók csöndje.
– Kihez forduljak, ha nem a saját családomhoz? Kitől várjak támogatást, ha nem attól, akivel egy vérből valók vagyunk? Anyám, hát nem látod, hogy a mostani férjem sportautót akar venni a közös családi örökségünkből! Hogy nem veszi meg beteg nagyapámnak a gyógyszert, hanem focira költi? Nem látod, hogy nem taníttatja a gyerekünket, hanem szolgát akar belőle nevelni? Anyám? Hát nem látod ezt!
– Mert a régi talán nem akarta ellopni a pénzünket? Akkor meg mit siránkozol? Azt akarod vissza, mi?!
– Nem, anya… egyiket se akarom…
A lány megérti, hogy nem tud áthatolni az anyja falán. Megérti, hogy már nem tartozik ehhez a családhoz. Ő akarna, nem véletlenül jött az anyjához haza, de a saját anyja taszítja el őt.
– Pedig ha a mostanit nem akarod, akkor biztosan a régit akarod! Hogy szülhettem ilyen semmirekellő lányt! Szégyellem magam miattad! Bántani ezt a drága embert… Ő maga mondja el minden héten, hogy milyen jól mennek a dolgaink! A barátai is ezt mondják! Hát nem érted, hogy nekünk most jó! Jobb, mint valaha!
A lány feláll és egyetlen sóhajtással fújja ki magából:
– Egyiket se akarom, anya… egyiket se… olyan férfira vágyom, aki szeret, aki bölcs és aki nem a saját kénye-kedve szerint erőszakoskodik velem. Egy olyan férjet, akire felnézek, akiben bízok, aki együttműködő és aki törődik velem. Aki nem idegenít el azoktól, akikkel összetartozom.
– Mert a régi jobb volt?
A lány visszatolja a kék foltra, az ütésnyomra a napszemüvegét és elindul az ajtó felé. Csak most látja, hogy zavarában nem is zárta be rendesen.
– Nem ez a kérdés, anya. Nem ez.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
