Miért robbantgatnak, ha az iszlám a béke vallása? Miért nem egyenjogúak a nők? Tényleg arra hív a Korán, hogy minden gyaur kutyát megöljenek vagy térítsenek az „igaz hitre”? A Magyar Iszlám Közösség ajtaja előtt állok. Hőség van. Izzadok. Belépek.
Odabent Tóth István fogad, a Közösség alelnöke. Olvasta egy írásomat, aminek nyomán meghívott, hogy megismerjem a magyar muszlimokat és feltehessem a kérdéseimet. Odabent már zajlik az alkalom, első meglepetésem, hogy Ádámról és Éváról beszél az imám,Kovács Miklós Ahmed. Az eredeti arab szövegből élőbeszédben fordítja az ájákat („igeverseket”) és magyarázza a Koránt.
Ősi és tiszteletre méltó hagyomány képe rajzolódik ki előttem – de én ma kérdezni, beszélgetni jöttem, nem a tanítást hallgatni.
– Két iszlámot látok magam előtt. Az egyik egy békés, tiszteletre méltó vallás, muszlim barátaim vallása, a másik az öngyilkos merénylők és vallási szélsőségesek pusztító tébolya. A kettő kizárja egymást, de melyik az igazi? – teszem fel a kérdést és zavarban vagyok. Úgy érzem magam, mint a vendég, aki éles kérdéseivel sértegeti a házigazdát. De mit tegyünk… él bennem ennyire az újságíró!
Kovács Miklós Ahmed arcán egy izom se rándul – látszik, hogy a héten kétszázadszor kell megválaszolnia ezt a felvetést.
– Az Iszlám szellemével és lényegével ellentétes az, hogy bárkit hitre vagy a vallás gyakorlására kényszerítsenek, mert elengedhetetlen az, hogy a hitet szabad akarattal és lelkiismerettel fogadjuk el.Az Iszlám szó arabul ugyanazt jelenti, mint a béke. Meg van írva: „Nincs kényszer a vallásban. A helyes út egyértelműen elkülönült a helytelentől.” (Korán, 2:256) és „Nem kényszerítheted őket.” (Korán, 88:21-22). Egyetlen embert megölni akkora bűn, mint elpusztítani az egész emberiséget a Korán szerint. Aki tiszteli Isten parancsait, az nem okoz kárt egyetlen embernek sem, nem hogy ártatlanok ezreinek.
Forrás: Magyar Nemzet
– Na jó, de állítólag százkilenc rész van, amely a hitetlenek meggyilkolására szólít fel – vágok közbe kicsit tiszteletlenül. Egy cikkben olvastam, amit a „mi a legrosszabb a Koránban” – angol nyelvű keresésre találtam a neten. Ennyi vers azért nem lehet véletlen…
– A százkilencet túlzásnak tartom, de valóban van sok olyan rész, ami a háborúra tanít meg. Arra, hogy mit tegyünk, ha az életünkre törnek, mint tették azt a bizánciak vagy a keresztesek az évszázadok során. Az önvédelmet támogatja az iszlám. De akik ezeket a verseket embertársaik ellen fordítják, semmit sem tudnak Allahról. Köztörvényes bűnözők, akikkel szemben a legkeményebben kell eljárni. Sajnos az, hogy valaki muszlim, még nem jelenti azt, hogy hívő is és ismeri a vallását – de hány keresztény hívő igazán és ismeri tényleg a vallását? Éppen ezért egy-egy muszlim cselekedetéből nem lehet az iszlámra következtetni még akkor se, ha ő a Koránra és Allahra hivatkozva követett el borzalmakat. Az iszlám a béke vallása, amit sok őrült, pszichopata lélek és kapzsi, féktelen kormány használ fedezékül gaztettek elkövetéséhez. Mi is ugyanúgy szenvedünk tőlük, mint bárki más, sőt, a terror áldozatoainak elsöprő többsége muszlim, így talán még jobban is érint minket, mint a nyugati társadalmakat.
– De miért nem lép fel akkor ellenük az egyház? Nincsen senki, aki belülről tudna rendet tenni?
– Nincs, mert nem létezik iszlám egyház. Ezt nehéz keresztény fejjel megérteni. Közösségek vannak, akik együtt imádkoznak. Egy-egy nagyobb mecsetnek lehet „hivatalos” imámja, de sok helyen csak egyszerűen a legtanultabb jelenlévő vezeti az imádságot. Nálunk is ha nem vagyok itt, valaki más áll be a helyemre. El tudod képzelni, hogy ha nem jelenne meg a pap, az egyik gyülekezeti tag tartaná meg a misét? Mivel nincsen ilyen erős szervezeti egyház – és mert a Próféta is megmondta, hogy a közösség hetvenhárom részre fog szakadni, ami már jórészt meg is történt -, nem tudunk nyomást gyakorolni egy távoli közösségre. Azzal együtt, hogy a hittudósaink elítélik a tevékenységüket. Ez innentől már a rendőrség hatásköre lenne.
Kicsit zavarban vagyok, próbálom biztosítani a jelenlévőket, hogy kötözködésnek hangzó kérdéseimet a legnagyobb tisztelet mellett teszem fel, ráadásul tudatában vagyok az iszlámot illető mély tudatlanságomnak. De körülöttem senki sem osztja zavaromat. A magyar muszlimok ezekkel a kérdésekkel élnek nap mint nap.
– Én emberi jogokkal foglalkozom, nem szeretnék semmit megkérdőjelezni a hitetekből, akkor sem, ha sok kérdéssel nem tudok azonosulni. De a nőket láthatóan elnyomja az iszlám. Erről mi a véleményetek?
– Allah a férfit és a nőt egyenrangúnak, de nem egyformának teremtette. Más-más feladatuk van: a férfi a kenyeret teszi az asztalra, a nő életben tartja a családi tűzhelyet lángját. A nyugati civilizácó sokat szenved attól, hogy ezen a rendszeren változtatni akar, nem veszik figyelembe a két nem sajátosságait. A férfi a család feje és vezetője. Ha a családban valaki helytelenül cselekszik, annak viselkedése a férfi becsületén ejt csorbát, hiszen ő az, aki a családot képviseli az emberek előtt. Azonban mint családfő, nem csak az emberek előtt, hanem elsősorban Isten előtt felelős a családjáért. A nő pedig anya és támasz, akit szeretnie, akiről gondoskodnia kell a férjnek. A nő dönthet úgy, hogy munkát vállal a családja mellett, de erre a férje nem kötelezheti és minden keresménye csak a nőt illeti meg.
– De a nőknek kötelező elfedniük magukat…
– Igen, hitünk szerint ez kötelező, hogy megóvjon a kísértéstől. De ahogy már mondtam, semmi sem kényszer, egyenként kell elszámolnunk tetteinkkel Isten előtt. Valóban vannak olyan esetek, amikor a család nyomás alá helyezi, ketrecbe zárja vagy megveri a lányt, de ezek adott népek kultúrájához, még inkább adott személyek tudatlanságához kötődnek, a Próféta ilyenre nem biztatott minket. Sőt…
– Tehát ha egy nő nem akar kendőt hordani…
– Megfordítanám: egy olyan világra vágyunk, ahol ha akar, hordhasson anélkül, hogy megnéznék, megszólnák, megtámadnák érte. A többi az egyén személyes felelőssége.
– Mennyire erős a muszlimok közötti összetartás, testvériség? Ha van egy városban húsz muszlim, máshogy fognak egymással bánni, mint a város többi lakójával?
– Valószínűleg klikkekre fognak szakadni: a kilenc arab, a három török, a négy indiai, a két marokkói és a két albán fog összetartani – pont úgy, mint a keresztények. 1,7 milliárd muszlimra azt gondolni, hogy ugyanolyanok hatalmas botorság.
Lassan véget ér a kérdések ideje és kimegyünk az előtérbe, ahol kávéval és kesudióval kínálnak. Csupa magyar arcú, magyar nyelvű, magyar nevű muszlim. Egyikőjüket (aki feltűnően magas szinten ért a zsidó és a keresztény valláshoz is) megkérdezem, járt-e már Mekkában. Felcsillan a szeme és mesélni kezdett a hömpölygő tömegről, amelyben mindenféle nyelvű, bőrszínű, nemzetiségű és társadalmi helyzetű ember keveredik össze teljes egyenlőségben és anonimitásban. Mindenkinek ugyanazt a ruhát kell viselnie ekkor, nem látszódhat közöttük semmilyen különbség. „Ha a szaudi király imádkozott volna mellettem, azt se vehettem volna észre. A végítélet lehet ilyen, amikor minden lélek a földi hívságok nélkül áll meg az Isten előtt.” – mondja.
Tényleg bölcsesség és szeretet lengi be a kis, pár négyzetméteres folyosót. Egy számomra – ultraliberális, alapvetően erős keresztény gyökerekkel rendelkező művészként – nagyon távoli, de mégis rendkívül tiszteletre méltó hitrendszer bontakozik ki a szemeim előtt és egy maroknyi, mosolygós közösség. Egy (magyar) hölgy arra panaszkodik, hogy nem meri a munkahelyén hordani a hagyományos kendőjét, nem meri eltakarni magát, mert fél, hogy kirúgnák. Sose jutott még eszembe, hogy egy muszlim nőt nem megvédeni kéne a hidzsabtól, hanem megadni neki a szabaadságot, hogy hordhassa, ha szeretné.
Megkérdezem, gyakran keresik-e őket mostanában újságok. Egyikük fájdalmasan elmosolyodik és elmeséli, hogyan hamisította meg a nyilatkozatát egy kormányközeli újság. „Ahová én vesszőt tettem, ők pontot raktak” – mondja.
Találkozónk végén egy fenségesen szép, magyarázatos Koránt kapok ajándékba. Megköszönöm és kérés nélkül is megígérem, hogy a hagyomány szerint, a legfelső polcon fogom tartani. Zárszóként megemlítem, hogy szívesen írnék egy kis riportot arról, ami történt náluk, kérdem, mit üzennének a nagyvilágnak.
„Azt, hogy élünk. Magyarok vagyunk és ez a mecset már húsz éve működik itt. Zavart eddig bárkit is? Volt bárkinek is rossz tapasztalata az ötvenezer (!) hazai muzulmánnal? Egyszer elmentem horgászni és mellém telepedett két fürdőző. Megbeszélték, hogy mennyire undorodnak a bevándorlóktól és kirázza a hideg őket a muszlimoktól. Csendben, mosolyogva hallgattam. A beszélgetésük végén felálltak, köszöntek és elmentek. El se tudták volna képzelni, hogy az a magyarnak kinéző, magyarul beszélő magyar fickó, aki mellettük paprikás kenyérrel keszegezik egy muszlim mecset imámja. Ennyire zavarjuk egymás köreit.”
Elbúcsúzom. Az utcára kilépve megint homlokon vág a forróság. A Róbert Károly körúton csilingelve érkezik a villamos, én pedig egy ezer oldalas, aranyló Koránnal a kezemben szállok fel. Páran észreveszik. Megbámulnak. Nem szégyellem.
2022. októberében - elhagyom a Facebookot és nem fogsz többet értesítéseket kapni tőlem.
Ha szeretnéd továbbra is olvasni az írásaimat, kérlek iratkozz fel a hírlevelemre IDE KATTINTVA!
Ha tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani másokkal is!
