Lehet, hogy már megloptak Ferihegyen csak nem vetted észre? – interjú egy volt reptéri dolgozóval

Ágoston László bio photo By Ágoston László

„Szia Laci! Ha akarod tudni, hogy mennek ezek a poggyászfosztogatások a reptéren, írj rám! Név nélkül, de elmondom. Ott dolgoztam.” – kaptam a privát üzenetet. Nyilván érdekelt. És miután biztosítottam hírforrásomat, hogy nem adom ki a személyazonosságát készítettünk egy telefonos interjút. Már nem dolgozik Ferihegyen, külföldöt is megjárva hazatért és egy teljesen más szférában helyezkedett el. Ő évekig látta-élte azt a reptéren, amiről ma sokan beszélnek.

A kép illusztráció - Forrás

Köszönöm, hogy megkerestél. De miért is kerestél meg? Miért akarsz beszélni?

Mert felháborítónak tartom, hogy a reptér kivonja magát a felelősség alól! Hogy mutogathatnak az alvállalkozóikra, meg rángathatják a vállukat, hogy az ő alkalmazottaik nem nyúlnak a poggyászokhoz… De álljon már meg a menet! Nyilván az alvállalkozók dolga, de nem csak, hogy mindenki tud róla – a Budapest Airport adja ki a reptéri belépőket is.

Reptéri belépők?

Gondolj bele, milyen biztonsági kockázat valakit egy repülő közelébe engedni felszállás előtt! Ezért minden ott dolgozót nemzetbiztonsági szintű átvilágításnak vetnek alá. Nem lenne jó, ha veszélyes emberek kerülnének egy repülő közelébe, ugye? Ez egy nagyon komoly folyamat, az alvállalkozó igénylése után 4-8 hét is lehet, amire valaki megkapja. Hogy lehet az mégis, hogy ha valahol egy rakodó kolléga esetleg megbukna, pár héttel később egy másik alvállalkozónál újra alkalmazásba kerülhet? És hogy lehet, hogy „ehhez a reptének semmi köze”? Ez nagyon nem fair.

Mit jelent az, hogy mindenki tud a poggyászfosztogatásokról?

Ne viccelj, ez egy hallgatólagosan tudott dolog, csak bizonyitani nem lehet, vagyis nehezen. Ahogyan a légiposta- és cargofosztogatások is. A koreai dolog meg a Babos Timi ügye a felszínre került, de ez csak a jéghegy csúcsa. Azóta is száz ugyanilyen történt, biztos vagyok benne.

Hogy lehet ez ennyire a rendszer része?

Csak gondolj bele: a fapados légitársaságok megjelenésével nagyon felhígult a szakma. A légitársaságok nevetséges pénzt fizetnek a reptéri kiszolgálásért és ezt az alvállalkozók tovább hárítják a munkásokra, akik nevetséges pénzekért mozgatnak meg napi 20-30 tonnát hóban-fagyban, esőben, tűző napon. Nincs árnyék, nem tudsz pihenni, koszos, a jóisten tudja, hol járt repülőgépek rakterében mászkálsz és a veszélyes anyagoktól az élő állatig mindennel bajlódsz. Kemény fizikai munka, nagy stresszel - bagóért.

Éppen ezért a munkások egy jelentős része sem éppen az oxfordi felvételijére készül, ha érted mire gondolok, ez a munka pedig nem annyira vonzó, hogy az elvesztése bármilyen visszatartó erőt is jelentene. Ha egyetlen csomagból lenyúl valaki 100 eurót, azzal a mozdulattal már meg is kereste a fizetése egyötödét…

Ezek szerint a rakodómunkások lopása a fizetés része?

Dehogy! A kétharmaduk keményen dolgozó becsületes ember, aki a belét kigürizi, hogy tudjon enni adni a családjának. A másik harmaduk meg… Az arányok persze nem pontosak, de szeretném, ha értenéd, hogy semmiképpen sem a volt kollégák lejáratása a célom, sőt!

Azt mondják sokan, ez nem magyar sajátosság.

Mert nem is az. Csak a mérték más. Nem mindegy, hogy ezer csomagból egyet nyitnak fel vagy…

Vagy? Nálunk mennyit?

Amennyit csak lehet. Amennyit tudnak. Attól függ, mennyire nyitható. Ha nyitható, bele fognak nézni.

A kép illusztráció - Forrás

De hogy nem lett akkor ebből nagyobb probléma?

Egyrészt nem kerül felszínre, másrészt vannak módszerek. Például a „csippentés” – amikor mondjuk találnak nálad 2000 eurót és nem az egészet lopják el, csak mondjuk kétszázat. Te meg hazaérve azon gondolkodsz, hogy lehet, hogy elköltötted vagy elvesztetted valahol. Vagy amikor olyanok cuccát fosztogatják, akik nem tehetnek feljelentést, mert maguk is vétkesek. Mondjuk – tegyük fel – egy magyar autónepper elmegy Németországba, hogy használt kocsit vegyen és visz magával 15 ezer eurót. Hivatalosan csak tízet vihetne, ezért amikor a tizenötből eltűnik kettő, nem jelentheti be, mert magát jelentené fel. Értesz, ugye?

Elég ijesztő. Te hogyan repülsz? Mit lehet tenni ez ellen?

Ne tegyél a poggyászba értéket. Az arany, az ékszer, a készpénz, a cigaretta a legkelendőbb és persze az elektronikai cikkek. Ha mégis muszáj, fóliáztasd be a bőröndöt. Több idő, nehezebb kinyitni és egyből látszik, hogy megbontották, így az ilyenekkel kevésbé szórakoznak. A legdrágább kemény Samsoniteok is másodpercek alatt nyílnak, ha értesz hozzá. És ha elveszik tőled a kézipoggyászt, az értékeket vidd magaddal a fedélzetre.

Mi van a lakatokkal?

Felejtsd el. Láttam olyat, hogy egy rakodó övén egy teljes kulcskészlet lógott. Leültem és néztem magam elé, mint a kiskutya, amelyiknek nem dobtak labdát, hogy ilyen létezik. Senki sem szól érte.

Hogy megy ez nyugaton?

Nagyon megbecsülik a kétkezi munkát. Egy rakodó megkeres 1000-1200 font nettót minimum. Minek lopjon, ha így is ki tudja fizetni az albérletét, a kocsiját és évente egyszer elrepülhet a tengerpartra a családdal egy szállodába? Másrészt ott, ha csak a gyanúja felmerül annak, hogy valaki lopott, az egész brigádot kirúgják. Ha valaki megpróbálkozna ezzel, a többi verné agyon. Ettől még persze előfordul, de más a nagyságrendje. Magyarországon viszont ez egy szervezet, akik nagyon sokat engednek meg maguknak. Amikor ott dolgoztam, volt, hogy kis túlzással több valutát lehetett volna náluk váltani, mint a Nemzeti Bankban. És védik is a területüket.

Hogy értve?

Volt, aki szólt. Nem járt jól. A műszak után megtalálták.

És mit tesz a reptéri rendőrség?

Ha nincs tettenérés, nem nagyon bizonyítható a dolog. A tárgyi bizonyítékot nem nagy dolog eltüntetni, ha van egyáltalán. Meg persze a fentiek miatt azt sem lehet tudni, hogy ez valójában hány esetet jelent, mekkora a kár. Oké, megírta a koreai nagykövetség, hogy két utasnak eltűntek dolgok a poggyászából és ebből balhé lett. Aztán a marhák meglopnak egy teniszezőnőt, egy ismert embert rögtön ez után. Ökörség: belenyúl egy olyan poggyászba, ami célkeresztben van. Azt hiszed régen nem volt ennyi lopás? Dehogynem. Csak talán okosabbak voltak és kevésbé mohók.

Mit lehetne tenni?

Elsősorban a reptérnek is kéne vállalnia a saját felelősségét elvégre ők állítják ki a belépőket. Ha vezetsz egy éttermet és az egyik pincér tahó a vendégekkel, nem foghatod arra, hogy „de egy állásközvetítőn keresztül dolgozik nálunk”! Meg kéne becsülni a munkásokat, hogy csökkenjen rajtuk az anyagi nyomás és ők is megbecsüljék a munkahelyüket. Valahogy úgy, mint kint, nyugaton.

Mennyire érzed ezt megvalósíthatónak?

Láttam hogy van, ahol működik, éltem benne. De tisztában vagyok, hogy itthon azért nagyon más a világ. Haragszik most mindenki a rakodókra – de ha már lopás: az senkinek sem tűnt fel, hogy minden háztartásban volt otthon egy Malévos kanál meg pohár a konyhában?

UPDATE

A Budapest Airporttól is kaptam egy telefonhívást, amely során egy teljesen nyugodt hangvételű, építő beszélgetésben bemutatták a kérdés másik oldalát is. Amikor letettük a telefont, nem az volt az érzésem, hogy mentegetik magukat, sokkal inkább, hogy egy felelősségcsapda alakult ki, amelyben egyszerűen nincsen meg a reptér hatásköre arra, hogy kiszűrje a tolvajokat. Nem nyomozó szerv, tehát például nem kutathatnak át senkit és nem készíthetnek listákat gyanús emberekről - ez mind súlyos jogkörátlépés lenne. Így nem tudnak mást tenni, mint a rendőrségre hagyatkozni - akik pedig a fentebb leírt bizonyítási nehézségekkel küzdenek. Úgy tűnik, a kérdésre csak az jelenthet megoldást, ha egyszer lesz a kétkezi munkának is anyagi és társadalmi megbecsültsége Magyarországon és a rakodók megbecsülik a saját munkahelyüket - ahogyan nyugaton történik és ahogy arról fentebb szó is volt. Ez azért is fontos volna, mert a repülés környékén dolgozók túlnyomó része - és ez mindkét beszélgetőpartnerem szóhasználatából érződött - rajong a munkájáért, nem munkának, hanem hivatásnak tekinti a szakmáját. Jó lenne, ha nem nyomna erre a tiszteletre méltó hozzáállásra bélyeget néhány vagy néhány tucat ember tisztességtelensége. A repülőtér kiegészítését, az alábbiakban közlöm.

“A minap megjelent blogbejegyzés azzal a felütéssel indul, hogy a Budapest Airport adja ki a repülőtéri belépőkártyákat, így nem vonhatja ki magát a felelősség alól. Ahogy telefonon is beszéltük, így lesznek hallomásokból és híresztelésekből álhírek és városi legendák. Az állítólagos volt reptéri dolgozóról nem derül ki, hogy milyen munkakörben látta és élte meg az eseményeket, az viszont biztos, hogy félinformációkat összerakva teljesen téves következtetéseket von le, ami a repülőtéri belépőkártyák kiadását illeti.

A repülőtér területén tevékenykedő cégek az újonnan belépő dolgozóik számára a Budapest Airportnál igényelhetik a kártyát. A repülőtér üzemeltetője ellenőrzi az igénylés formai követelményeit, az igényelt kártya területi jogosításait (vagyis, hogy munkaköréből adódóan szükség van-e a megadott területekre belépni) majd az adatokat egy erre szolgáló rendszerbe feltölti a hatóságok számára, akik lefuttatják az ilyenkor szokásos háttérellenőrzést. Ha valamennyi hatóság hozzájárult a belépőkártya kiadásához, a repülőtér üzemeltetője kiállítja a belépőkártyát. Mint az a folyamatból is látszik, a Budapest Airport közvetítői szerepet lát el. Életszerűtlen és szabályellenes lenne, ha a repülőtér üzemeltetője beleszólhatna abba, hogy melyik cég kit vagy épp kit ne alkalmazzon, illetve a másik oldalról, a hatóságok helyett engedélyezhetné a repülőtéri belépőkártya kiadását.

Még egyszer szeretném kiemelni, hogy a csomaglopási ügyekben a Budapest Airport munkatársai és alvállalkozói NEM érintettek. A földi kiszolgáló cégeket nem a repülőtér üzemeltetője, hanem a légitársaság alkalmazza.

Jelenleg több mint 9000 ember rendelkezik repülőtéri belépőkártyával. Nagyon szomorú és felháborító, hogy néhányan visszaélve a helyzetükkel megkárosítanak utasokat, de ugyanolyan nagy baj lenne ezt az egész közösséggel azonosítani, akiknek nagy része a repülésért, a repülőtér fejlődéséért és az utasok magas színvonalú kiszolgálásáért dolgozik nap mint nap. A Budapest Airport továbbra is minden tőle telhetőt megtesz a poggyászokkal kapcsolatos visszaélések visszaszorítása érdekében, ugyanakkor fontos, hogy a valamennyi érintett fél (repülőtér, légitársaságok, földi kiszolgálók, hatóságok) szoros együttműködése szükséges a probléma kezeléséhez.”

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy ne a Facebook döntse el, mi jut el hozzád!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

* kötelező mezők

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!