Pedofília – bűnös vagy áldozat?

A TV2-n ment le nem rég egy mérhetetlenül egyszerűsítő, felszínes és éppen ezért káros riport a pedofíliáról, “Legalizálnák a pedofíliát” címmel. A vitatott, botrányosnak beállított alaptézis, amit sikerült a TV2-től megszokott népbutító színvonalon bemutatni a következő volt:“A pedofília is csak egy szexuális irányultság, nem kéne a pedofilokat megbélyegezni.”

Amivel én maximálisan egyetértek! De ha nem olvasod el az alábbi magyarázatot, rendkívül téves következtetésekre juthatsz.

Mindenek előtt válasszunk szét két fogalmat: a pedofilt és a gyerekmolesztálót. Előbbinek kizárlóag gondolatai vannak, vágyai és szexuális álmai gyerekekkel, utóbbi ezeket meg is próbálja kiélni. A kettő közötti szakadék pedig sokszor szélesebb a Grand Canyonnál!

A pedofilok és a gyerekmolesztálók közötti különbség szélesebb a Grand Canyonnál!

Előbbiről – a pedofíliáról – elmondhatjuk, hogy nem szándékos, nem tudatos és nem akaratlagos kérdés. Mert őszintén: ki a fene akarna magától pedofil lenni? Vagy neked volt olyan pillanat az életedben, amikor úgy érezted, döntési helyzetben vagy, meg kell határoznod, hogy szeretnél-e szexuális vonzalmat érezni gyerekekkel szemben? Nyilván nem. Erre még csak azt se lehet mondani, hogy valaki “divatból” lesz pedofil vagy valami hasonló szokásos marhaságot. Ha valamit feketén-fehéren kezel a társadalmunk az biztos, hogy ez a kérdés.

Kutatások mutatták ki, hogy a pedofíliának vannak fiziológiai, a születéstől eredő sajátosságai és kutatók most is dolgoznak azon, hogy – ha a kérdés további bizonyosságot nyer – egyszer majd ki tudják szűrni a pedofil hajlammal születendő gyerekeket a terhesség során. Vannak, akik szerint ezt a hajlamot valamilyen életesemény aktiválja – de akármelyik is igaz, következik belőle, hogy ezek az emberek inkább áldozatok, mintsem szörnyetegek lennének. Nagyon úgy tűnik – és ezt a témát nálam ezerszer jobban ismerő pszichológus mondja – a pedofília a természetes szexuális sokszínűség egyik ága.

Te Laci – teheted fel a kérdést -, most azt akarod nekem beadni, hogy rendben van, ha valaki gyerekekhez szexuális vággyal közeledik? A legkevésbé sem. Ennek pedig egyetlen és megcáfolhatatlan oka van: a közös beleegyezés hiánya. Egy tízéves (ha nem fiatalabb) gyerek nem tud beleegyezni szexuális aktusba vagy bármi a szexualitással összeköthető aktivitásba. Egyszerűen nem érett meg a döntés meghozatalára – így a velük való szexuális aktivitás egyoldalú, bűncselekmény, erőszak. Ezért tettünk még rögtön az elején különbséget “passzív” pedofil és “aktív” gyermekmolesztáló között!

Viszont – és ebben van a borzalmas csapda! – ezek szerint vannak emberek, akik nem tudatos, nem akaratlagos, nem szándékos módon vonzódnak a gyerekekhez, a vágyuk kiélése viszont egyértelmű bűncselekmény lenne. Képzeld magad ebbe a helyzetbe egy pillanatra és értsd meg, miért mondom: rengeteg pedofil – aki nem beszélhet erről, nem számíthat segítségre és aki visszafogja a vágyait – hős. Nagy akaraterővel és rengeteg küszködésel napról napra menti meg a gyerekedet, a társadalmat – magától. Miközben te a diétádat sem tudod rendesen tartani, ő egész életében tartózkodik valamitől, ami nagyon-nagyon vonzza, amire nagyon-nagyon vágyik. Felteheted a kérdést, te képes lennél-e rá? És ha igen, mit kéne átélned? Meglepő innét szemlélni, igaz?

Jogosan vetődhet fel benned a kérdés: hányan vannak, akikről most beszélünk. A válaszon pedig ismét meg fogsz lepődni! Természetesen ennek a számnak a megbecsülése is nagyon nehéz, de kutatók 0,5 és 5 százalék közé teszik a pedofilok számát a társadalomban. Csak Magyarországra vetítve ez 50-500 ezer ember! Ferenc pápa a pedofil papok arányát 2%-ra tette – de miért is lenne a papok között magasabb az arányuk, mint a teljes népességben?

Oké. Elég meredek – de mit kezdjünk ezzel az információval?

1, Válasszuk külön a pedofil hajlammal passzívan együtt élő és a gyerekmolesztáló (bűnöző) embereket!
2, Fogadjuk el, hogy a pedofil nem tehet arról, hogy pedofil, ezért amíg másnak nem árt, nem bűnös – áldozat.
3, Segítsük azzal, hogy megbélyegzés helyett együttérzést és
kezelést kapjon, amely segítheti vágyainak kordában tartásában.

Ha nem veszünk tudomást a pedofília létezéséről és kizárólag kocsmai stílusban vagyunk képesek róla beszélni, sohasem fog megoldódni a gyerekmolesztálások kérdése. A büntetés jogos, de nem hatásos megoldás. Nem csak azért, mert az elkövető a fentiekből adódóan “érthető és természetes” módon fogja szakértő segítség nélkül folytatni a tevékenységét szabadulás után, de azért is, mert a büntetés már nem segít a gyerekmolesztálás áldozatain. És ők rengetegen vannak. Száz emberből több, mint tíz! Úgyis mondhatnám, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a te gyereked is találkozzon ezzel a problémával, mint hogy megengedhessük magunknak a “Tények-szintű”, a tényeket nem figyelembe vevő véleményalkotás luxusát.

Tagadás, hőbörgés és büntetés helyett ezért is lenne életbevágó a korrekt diskurzus, a téma iránti érzékenyítés és a segítségnyújtás az érintett áldozatoknak – akár elkövetőként, akár gyerekként voltak érintettek.

(Kérlek, ha kommentelsz, három felkiáltójellel mutasd, hogy eljutottál idáig a cikk olvasásában! Köszönöm!)