Skip to content

Mit üzenek az egyháznak – egy kirúgott keresztény története III. rész

Ez a cikk a Miért nincs Isten, ha van? – egy kirúgott keresztény története és az Isten áldozatai című cikkek folytatása.

I. gondolatom

— Uram, nyisd meg nekem a Mennyország kapuját! Minden héten templomban voltam, tudom fejből a Bibliát, rendben befizettem az egyházi járulékot és ellenálltam a világ csábításának.

— Adtál-e enni az éhezőknek?

— Gyűjtöttünk az afrikai misszióra, igen!

— És a szomszédodnak segítettél-e a bajban?

— Cigány az, Uram! Lopni jár! Mi közöm hozzá nekem, becsületes kereszténynek?

— Szeretted-e az elesetteket?

— Igen, Uram! Csináltunk férfi- és asszonykört is, együtt imádkoztunk.

— Talált-e nálad menedéket a szajha, akit vernek, a család, aki a háború elől menekül, az agg, akinek nincsen hajléka?

— Meg kellett védenem magam és vagyonom ezektől, Uram! Mit szóltak volna az emberek?

— Hirdetted-e az igét, amely testté lett teérted?

— Igen, Uram! Harcoltam a Te hagyományod betartásáért, harcoltam a Biblia minden betűjéért!

— És harcoltál-e azokért, akiket rád bíztam? A gyermekedért, akit nem olyannak teremtettem, mint te vagy? A kollégáidért, akik alkoholproblémákkal küzdöttek? Az utcádban lakó lányért, akivel nem foglalkoztak a szülei és drogozni kezdett?

— Felolvastam nekik prófétád ítéletes szavát, megmutattam nekik a Törvényt és a parancsolatokat, hogy tudják: megtérésre van szükségük. Megmutattam nekik a Te igazságodat és elhatárolódtam tőlük, Uram!

— Szeretsz engem és törekszel a jóra, de nem ismersz engem, fiam. Kár, hogy letelt így életed ideje és most kell csak meglátnod, hányszor buktál el, amikor győzedelmesnek hitted magad. Tiéd a Kegyelem, de gyere, tartsunk együtt bűnbánatot, hogy tisztán ülhess asztalomhoz!

(Arra a kérdésre – amit tegnap tett fel nekem egy aktivista -, hogy mit kérnék és üzennék az egyháznak.)

II. gondolatom

Lájkoltam egy balliberális középkorú zsidó fickót, aki feladta a rendes munkáját azért, hogy egy kommunában élhessen a barátaival-követőivel, a kommunista vagyonmegosztást hirdeti (a gazdagok adják oda a vagyonukat a szegényeknek), kurvákkal és uzsorásokkal látták együtt, a vallásosok persze gyűlölik, kész keresztrefeszítés, amin átmegy, de ő csak azt mondogatja, hogy “chill srácok”, szeressünk ne háborúzzunk és virágokból fon koszorút a fejére. Ja nem, az csak tövis.

III. gondolatom

“Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik. Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Márk 2, 16-17)

Ugye tudod, hogy ez irónia? Vagy a farizeusoknak ne lett volna szükségük orvosra, akik aztán keresztre adták Jézust?

Budapest, 2013. november 3. Horthy Miklós kormányzó mellszobrának avatóünnepsége a Szabadság téri Hazatérés templomának bejáratánál az elsõ bécsi döntés 75. évfordulóján 2013. november 3-án Budapesten. MTI Fotó: Máthé Zoltán

Kire mondanád ma, hogy Jézusi? Aki melegekkel, muszlimokkal, megerőszakolt nőkkel, “rohadt liberálisokkal” és más rasszúakkal, sok olyannal ül asztalhoz, akiket sok templom nem lát szívesen, hogy a békéről beszéljenek?. Vagy aki a szabadság téri református templomban Wass Albert-, Szabó Dezső- és Horthy-szobrot is avat?. Vagy a hivatalban lévő szeged-csanádi megyéspüsök, aki szerint a menekülteket nem kell befogadni és a pápa nem tudja miről beszél.

Mit gondolsz?

Békesség veletek.