A Világ-ház meséje

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Egyszer volt, hol nem volt, valahol a kerítésen innen, de a jó érzés határain túl élt egyszer egy család. Nagy család volt, sok testvér, unokatestvér, ipa és napa, de ami a legkülönösebb volt bennük: egyetlen óriási házban laktak. A család és a ház is akkora volt, hogy a rokonság nem csak lakásonként, de emeletenként is tudott szerveződni. Úgy is nevezték, a “Világ-ház”.

A Világ-ház lakói sokat zsörtölődtek egymással, ritka volt a jószomszédi viszony - de hát a testvérek már csak ilyenek. Egy nap hatalmas perpatvar tört ki az elsőn, az egyik lakó azt állította magáról, hogy ő rokonabb rokon, felsőbb rendű, már a születésénél fogva és az ő nagyságának nem elég a rendelkezésére álló élettér. El akarta venni a szomszédok lakását. Volt, aki csatlakozott hozzá, elsősorban azért, mert ő is akart új lakásokat lekeríteni magának és volt, aki a megtámadott rokon védelmére kelt. Hat évig tartott a nagy csetepaté, aminek a végén megállapodtak, hogy innentől létrehozzák a Rokonok Közösgyűlését és ott beszélik meg az ilyen ügyeket. A megtámadott rokonnak pedig adtak egy lakást a negyediken egy másik rokon lakásának a felét elkobozva. Máig megy a vita, hogy kinek is van igaza.

De ezekért bele se kezdenék a Világ-ház meséjébe, hanem az utóbbi években megint furcsa dolgok történnek. A harmadik Világ-házi emeleten elfogyott a víz. Nem megy fel a nyomás odáig vagy valami ilyesmi a probléma. A harmadik Világ-házi emelet lakói segítséget kértek a náluk előnyösebb helyzetben lévő első és második emeletiektől, de nagyon változatos válaszokat kaptak. Sokan sajnálkozásukat fejezték ki, a felsőbb emeleteken élők jelezték, hogy ők már régen palackos vizet használnak, és sokan az első emeleten a csap megnyitásával demonstrálták, hogy mindez csak hazugság, összeesküvés-elmélet, igazából nincs is semmi baj. Még tart a vita, de egyre többen jönnek a harmadikról a környező emeletekre szorult helyzetükben, amit ők viszont nehezen tolerálnak. Sokan már a rokonságukat is letagadják.

Olyannyira, hogy kezd elterjedni egy nézet, egyre többen és többen vallják: a lakások felsőbbrendűsége. “Az első emelet kilences a legfontosabb” - kiáltotta nem rég az egyik családfő és a mintájára egyre többen kezdték ezt hangoztatni. “Az első emelet hatos a legfontosabb! - “Az első emelet négyes a legfontosabb!” - “A második emeletnek etnikailag homogénnek kell maradnia!” - Sőt! Az első emelet hét szavazáson döntött az emelettől való elszakadásáról. Persze a lakásokat csak úgy nem lehet elszakítani, de egy nagy zárat azért tettek az ajtóra. Látványosat, de nem túl erőset.

És most ott ülnek abban a nagy házban a rokonok, kiabálnak egymásra, szerelik fel az újabb és újabb zárakat ahelyett, hogy a vízvezetéket próbálnák megjavítani. Már a Rokoni Közösgyűlés is csak egy báb-szervezet és évek óta nem fizettek közösköltséget. Omlik a vakolat, süllyed a ház északi és déli oldala, de úgy tűnik, a lakók csak a saját lakásaikkal vannak elfoglalva. Nem értik meg, hogy csak együtt tudnák megmenteni a házat. És hogy nem csak a harmadik emeletieket zárják ki a bereteszelt ajtókkal, de magukat is bezárják, rabbá teszik a saját, “felsőbb rendű” lakásaikban.

Szegény, szegény Világ-ház! Hát mikor érted már meg, ami a másik családnak hasznos, az végső soron neked is jó? Hogy egy család vagytok?

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!