A demokrácia megbukott - egy ötlet a feltámasztására!

Ágoston László bio photo By Ágoston László

A legsikeresebb blogposzt, amit valaha írtam “a demokrácia megbukott” címet viselte. Arról írtam benne, hogy lehetetlen, hogy egy írni-olvasni sem tudó ember ugyanúgy szavazati joggal bírjon, mint egy egyetemi tanár. Egyszerűen azért, mert bár szép, nagyon szép idea az általános szavazati jog, de a populizmus térnyeréséhez vezet. Oda, hogy nem a legjobb programmal rendelkező, hanem a leghangosabb jelölt győz. A gond mindössze az, hogy a leghangosabb igen gyakran romlásba vezeti a világot. (Bővebb kifejtésért olvasd el a belinkelt cikket!)

Azóta gondolkozom, hogy milyen megoldást tudnék javasolni, hiszen a szavazatmegvonás egyrészt nem lenne kivitelezhető másrészt bizonyos társadalmi csoportok leértékeléséhez vezetne. Ezért nem jó az sem, amit a Jobbikos Dúró Dóra pár napja nyilatkozott: ő a nyolcosztállyal sem rendelkezők szavazati jogát vennél el. Értem, mit akar, a céllal egyet is értek (a populizmus visszaszorítása a szakértői kormányzás javára), de ez nem lehet megoldás. Végül egy pizzériában belémnyilallt az ötlet.

Nem a szavazati jog korlátozása, hanem a szavazati erő méltányos elosztása lenne a kívánatos. Erre bevezetnék egy rendkívül egyszerű pontrendszert. Mindenkinek volna szavazati joga, de több tényező is befolyásolná az értékét.

Végzettség:
Még mindig nem tökéletes metrika, hiszen láttam már hülyét doktori címmel is és kiválóan gondolkodó “egyszerű embert”, de a tanulással eltöltött idő általánosságban jó ökölszabálynak tűnik. Már csak a felfelé növekvő nyelvi követelmény és az ehhez kapcsolódó szélesebb körű “világra rálátás” miatt is. (Ne feledjük, hogy bár a diplomások szavazata négyszer annyit érne, mint az általános iskolai végzettségűeké, utóbbiak számban sokkal többen vannak, mint az előbbiek!)

Érettségi nélkül: 1 pont
Érettségivel: 2 pont
Diplomával: 3 pont

Minden ember egyformán fontos, de nem minden ember egyformán képes.

Részvétel a társadalomban
Ez egy szorzó, ami azt hivatott szolgálni, hogy a társadalom építésében aktívan részt vevők nagyobb jogot kapjanak a társadalom fejlődési irányainak meghatározásakor.

Az elmúlt évben nem volt bejelentett munkahelye: 1x
Az elmúlt egy évben volt bejelentett munkahelye: 2x

A nyugdíjasok - amennyiben nem dolgoznak a nyugdíj mellett - szintén az 1x szorzót kapnák. Miért? Mert - bocsánat a könyörtelen megfogalmazásért - az országot hosszú távon már nem nekik építjük. Mondják, “a fiataloké a jövő”. Tényleg így van ez? Lásd a Brexitet, amit olyan emberek szavaztak meg nagy arányban, akik a hosszú távú (10+ év) hatásait statisztikailag kis számban élik csak meg. Egy pillanatig sem szeretném azt propagálni, hogy a nyugdíjasok kevésbé fontos tagjai lennének a társadalomnak, de a hosszú távú jövőt (Brexit, Paks2, globális felmelegedés stb.) illető kérdésekben azoké kell, hogy legyen az elsőbbség, akik a jövőben - egyszerű, megkerülhetetlen természeti törvényszerűség miatt - több időt fognak eltölteni.

Az idősebb generációk szavazták meg a Brexitet - a fiatalok kárára

Másrészt a világ tragikusan felgyorsult. Az elmúlt korokban az idősebbek tapasztalata hatalmas segítség volt a társadalmak számára, mert mondjuk 1810 és 1870 között nem történt akkora társadalmi változás, hogy ezek a tapasztalatok ne maradtak volna érvényesek. 1957 és 2017 között (de már 1997 és 2017 között is) viszont akkora a szakadék minden szempontból, hogy az én apám és anyám gyakran az én tapasztalataimra hagyatkoznak inkább, mert én vagyok jártasabb “az új világban”. Ettől még családi és emberi kérdésekben úgy gondolom, az idősebb generációktól tanulnunk nem csak lehetőség, de kötelesség is és óriásit hibázunk, ha ezekben leértékeljük a nyugdíjaskorúakat!

És még egy apróság: csak a magyarországi lakóhellyel rendelkező szavazóknak adnék szavazati jogot. Miért? Mert nekem sincsen jogom beleszólni a szomszéd lakásban élő család életébe. Az viseljen jogot, akire aztán a választásának a következményei is kihatnak és annyi joga legyen, amennyi képességet szerzett és amekkora hatása van a haza ügyeire.

Vegyünk egy családi hasonlatot: a legnagyobb szava a kereső, munkaképes, fiatal embernek legyen. A kevésbé erős, kevésbé képzett is tudja magát képviselni, de ne ő vezesse a családi tanácsot. Az időst becsüljük meg, szeressük és támogassuk, legyen neki tisztességes helye benne, de ne ő határozza meg, hogy milyen házat építünk. Aki pedig csak látogatóba érkezik a családhoz, mint távolba szakadt rokon, hallgassuk meg a véleményét, de döntési jogköre ne legyen, hiszen nem ő fog a döntés eredményeivel együtt élni.

Példák a fenti számításra:

Dolgozó, egyetemet végzett felnőtt: 3x2=6 pont
Munkanélküli érettségizett felnőtt: 2x1=2 pont
Nyugdíjas egyetemi tanár: 3x1=3 pont
Dolgozó általános iskolai végzettségű felnőtt: 1x2=2 pont
Nyugdíjas általános iskolai végzettségű: 1x1=1 pont
Határon túli magyar: 0 pont

(A pontokon természetesen lehet változtatni, hogy igazságosabb legyen a rendszer.)

Mit gondolsz? Tudom, hogy esélytelen Magyarországon bevezetni, hiszen a politkusok soha sem fognak azért kampányolni, hogy dolgozniuk kelljen és félelem/gyűlöletkeltő plakátok helyett valódi programot kelljen kidolglzniuk… De az elmélet nekem tetszik. Talán egy szebb korban meg is valósul majd, ha elég sokan egyetértenek vele.

A cikk (ön)kritikáját és továbbgondolását itt olvashatod.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!