Szükség van-e Toroczkaira?

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Most olvasom, hogy Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke - akit sok mindenben példaképemnek tekintek -, olyan közleményt adott ki az elhunyt Fidel Castróról, amelyben “büszke arra, hogy apja barátjának tekinthette”, “legendás forradalmárnak” és “kiváló vezetőnek” nevezte. Rá is szabadult az internet és csúnyán pellengérre állították és kifigurázták a nem túl jól sikerült közleményt. Még mindig jobb, mint déli szomszédja, aki nem hagyta ki a lehetőséget, hogy belerúghasson a halott oroszlánba…

Két tanulsága van számomra a történetnek. Egyrészt: még a példaképeink sem mindig olyanok, mint mi szeretnénk - és igazából jól is van ez így. A másik a gyenge kezű liberalizmus.

Sokan mondják-mondogatják: forradalom kell ma Magyarországra. Ezzel több szempontból sem értek egyet, mindenek előtt azért, mert nem hiszek az erőszakban, másrészt mert úgy érzem, sok millió magyar EZT AKARJA, ami most van, harmadrészt mert ki lenne akkor utána? Negyedrészt pedig: ki vinné véghez? Az idősödő történelemtanárok? A felmelegedés miatt biciklivel dolgozni járó kétdiplomás könnyűdroghasználók? Az LMBTQ közösség tagjai? A már külföldre emigrált fiatal orvosok, értelmiségiek? A futballhuligánok és a verekedni szerető kopaszok nem “ezen az oldalon” vannak. Gyenge kezűek a liberálisok.

Justin Trudeau (a kép forrása)

De kell-e, hogy erős kezűek legyünk és ha kell, kapára-kaszára keljen az értelmiség? A haza ellenségei-e azok, akik mondjuk a sztereotípia szerint kevesebb iskolázottsággal, de nagyobb izomtömeggel rendelkeznek? Szükség van-e Torockaira?

Kapaszkodj meg: szerintem szükség van rájuk és óriási hiba ellenséget képezni a két réteg között! Mert nem kioltja, hanem kiegészíti egymást a gondolkodásunk. Pontosabban kiegészíthetné, ha nem lennénk egymással szembe fordítva. Gondolj bele: Menenius Agrippa meséje óta tudjuk, hogy mind egy testnek vagyunk a különböző célú, feladatú és különböző módon hasznos és fontos tagjai. Mit ér az agy karok nélkül és mit ér az erő pontos és építő ideológia nélkül?

Értem Trudeau szándékát: politikailag korrektnek lenni és csak a szépre emlékezni. Értem Trump szándékát, aki halálbrigádokról, tolvajlásról, elképzelhetetlen szenvedésről, szegénységről és az alapvető emberi jogok megtagadásáról beszélt kissé undorító időzítéssel Fidel Castro nekrológjában. Lehet választani, hogy melyik a kisebbik rossz, de még jobb lenne a kettő között félúton valahol egy tényleg jó megoldást találni. A liberálisnak kéne valamivel több, a valósághoz közelítő keménység, a nemzetinek pedig több megértés.

Tudod, az országnak - akárcsak egy testnek - szüksége van immunrendszerre. Van katona barátom. Ha egyszer megtámadnák Magyarországot, ő lenne az a fehérvérsejt, aki menne megvédeni - ő, és Toroczkai és azok a kopaszok, akik most is lementek önszerveződő módon a déli határra mingránsok után razziázni. Az már nem az immunrendszer hibája, ha egy rossz parancs valós immunválasz helyett allergiás (túl)reakciót vált ki. Ők ott lennének akkor is, ha valódi fenyegetettség érné az országot - az idősödő történelemtanárok és a biciklivel munkába járó értelmiségi lányok helyett is.

Forrás: index / Nagy Lajos - MTI

Nem fogod elhinni, de tisztelem ezeknek az embereknek az elszántságát és hiszek benne, hogy amikor a Jobbik meg a Nemzeti Gárda felvonul egy cigányok lakta településen, hogy erőt demonstráljon, a felvonuló kopaszok nem agyatlan őrültek, akik keresik a bajt. Ők azok, akik elkeseredtek, megoldást akarnak és ez az eszköztáruk, amit használni tudnak. Az eszköztár, ami a budapesti lila ködös értelmiségnek viszont teljesen hiányzik.

Ha Magyarországon a test tagjai ismernék egymást és tudnák egymást tisztelni - igen, a liberális is tudná tisztelni a határra vonuló kopaszokat, oda-vissza! -, akkor az immunrendszer a helyére kerülhetne. Akkor Toroczkai nem ideológus lenne - aminek kétségkívül problémás -, hanem egy “hadtest” vezére, amely “hadtest” az országot és a közös érdeket szolgálhatná. Nyilván nem paramilitáris módon. De meg lehetne találni a módját, hogy a két szélsőségesen eltérő javítási szándék egy közös medret találhasson.

Azt mondod utópia. Én meg azt mondom, hogy amíg mi liberálisok töketlenkedünk és csupa szépet mondunk Fidel Castróról, addig nincsen súlya a szavainknak. És amíg a Nemzeti Gárda, az ásotthalmiak és a hozzájuk hasonló emberek nem kapnak értelmes, bár gyűlölködésmentes, de számukra, az ő értékrendjük szerint is megfelelő ideológiát, addig nem lesz tenni kész erő ebben az országban.

Ez az ország egyikőnké sem. Közös. Akár a test. Aminek nem harcolhatnak egymással a tagjai, mert ki így, ki úgy van a másikra utalva.

Készen állsz, hogy megpróbáld megérteni, miért olyan a másik, amilyen?

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!