A propagandista este, a tükör előtt

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Az “újságíró” a tükör előtt állt és hosszan nézte saját magát. Nem tetszett neki a kép, amit látott, de nem tudta megmagyarázni miért.

Gyermekkorában a magyartanára tehetségesnek tartotta és kiválóra értékelte a forgalmazásait. Tizenhat volt, amikor egy lány azért csókolta meg, mert a szívéig értek a sorai. Akkoriban még hitt.

Hitt magában, abban, hogy világot megváltó nagy irodalmár lesz vagy legalább zseniális, Nixonokat buktató oknyomozó riporter. Csillogott a szeme.

Ma pedig itt áll a tükör előtt… és nem lát a saját szemében semmit. Opálos. A saját tekintetét sem állja.

Az apja nem volt hithű kommunista. Érdekből lépett be a pártba és tisztességgel igyekezett nevelni a gyerekeit. Harcolt a túlélésért - mint az értelmiségiek mindig, itt felénk, Kelet-Európában - és “alkalmazkodásra, rugalmasságra” nevelte a fiát.

Az őt munkájában megzavaró, elé álló és szemébe néző fiatal politikus sem azért zavarta, mert szégyellné a munkáját. Nem. “Alkalmazkodás és rugalmasság.” A pöcés is megszokja a szagokat. Az zavarta, hogy a csillogó szemű fiatal jelenléte elgondolkodtatta: talán lehetett volna máshogy…

Mert ő sem ide akart jutni. Michelangelo szeretett volna lenni, de évek óta csak szobafestő… ez a srác viszont… akit lejáratott a mindennapi betevőért … ő egy sixtusi kápolnát próbál építeni éppen… lehet, hogy csak terv marad, de már most sokkal messzebb ért, mint ő a saját életében valaha. Pedig fiatalabb is…

Nézte a ráncait. Győzködte magát, hogy “ez is csak egy munka” meg “ha én nem csinálom meg, megcsinálja más”… de a saját, belső lelki ellenzékét nem hatotta meg az üres propaganda. Érezte, hogy harminc aranyért fecsérli az életét és a tehetségét.

Már vagy egy perce nem pislogott, amikor csörög a mobil: SMS. Új cikk-kérés. Valami bloggerről kell lesújtó cikket írnia. Valami Ágoston… sose hallott még róla… azt kérik, legyen belőle nőerőszakoló vagy buzi, választhat.

Sóhajtott egyet és leült a laptophoz. Felhatjtotta a tetejét. A szíve helyett a végbelébe mártotta a pennát és vér helyett szarral írta le az első sorokat.

Hátul csörömpölés. Valami elpattant. Talán a tükör. Ki tudja… meleg van.

*(A fenti történet minden pontja a képzelet szüleménye, a kép illusztráció. Bármely egyezés megtörtént eseményekkel, valóságos szereplőkkel csak véletlen lehet…)

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!