Vagyunk páran, akik átlátunk a Mátrixon. De mit tudunk tenni?

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Fél órája gondolkozom a válaszon. Az első felére a legőszintébb ez: szeretem csinálni. Művész vagyok, ti pedig nyilvánosságot biztosítotok a számomra ahhoz, hogy megnyilvánuljak. Olvastok-hallgattok, visszajelzést adtok, gondolkodásra serkentetek… az én fajtámnak ez a drogja…

Mit lehet tenni? Mit tehet az a gondolkodó, akinek megfájdul a feje minden egyes reggel, amint megnyitja a híreket? Amíg az emberek minden álhírnek beugranak és zsidó gyíkembereket vízionálnak kormányok mögött, addig politikailag semmit. A feladat nagyobb: az embereket kell megváltoztatni. Ez a hosszabb út. Egy szép katonai puccs vagy egy sikeres politikai megmozdulás esetleg látványosabb eredménnyel kecsegtet, de már középtávon is visszaesnénk ugyanoda. Mondjak egy példát? Rendszerváltás.

Attól még, hogy változik a rendszer, ha a fejekben ugyanaz marad, ugyanazt termeljük vissza. Ha jobbágy a magyar fejben, mitől várjuk, hogy ne keressen magának földesurat? Ha sokmillió polgártársunk a Kádár-korszak szerint gondolkozik, a Kádár-korszakot fogja újragyártani. Egy nép gondolkodásának gravitációs ereje van, húzza magával a politikát. Ezért mondják, hogy minden ország megérdemli a vezetőit - de nem így minden polgár.

Ha lenne ma egy “harmadik politikai erő” előszöris nem választanák meg, mert nem találkozna az igényekkel (miért gondolod, hogy a nem szavazók mind odaadnák a szavazatukat?). Aztán ha mégis kormányra jutna, nem tudna egyről a kettőre lépni, mert a tömeg, amelynek az élére választották, nem kész rá. Gyűlöl, szorong, funkcionális analfabéta, önző, keresi a kiskapukat.

2016 azt mutatta meg, hogy ráadásul ez nem is csak magyar sajátosság.

Mit lehet tenni? Amit írni fogok, azt mondod majd, alap és kevés, pedig igazából ez a legtöbb és legnagyobb. Embernek maradni. Kiállni másokért. Odamenni, ha kellek. Kölcsönadni, kisegíteni, átvállalni a műszakot, nyugodtnak maradni, írni egy Facebook-posztot, írni egy köszönőlevelet, toleránsnak lenni, megdicsérni a Sparban az egész nap ott szenvedő pénztáros műkörmét, meglátogatni anyádat és tanítani a fiatalokat. Szót emelni, mutatni, hogy még létezünk, még élünk, amíg engedik.

Társakra találni. Megmelegedni egymás mellett az ostobaság üvöltő szelében. Kicsiben aktívnak lenni. A fejekben kezdeni a változást. Szeretni azt is, aki gyűlöl. Elbukni és kiborulni. Újrakezdeni, mert “es muss”, ilyenek vagyunk.

Úgy élni, hogy a Jobbik ellentüntetést szervezzen a temetésünkre. De úgy élni, hogy a végén maradjon belőlünk valami a poron kívül. Nem biztos, hogy egy könyv vagy egy CD-felvétel… pár ember, aki megértette, átélte és elfogadta, miért jobb így, mint úgy. Aki erőt merített belőlünk és aki forrássá vált. Aki tovább viszi a szerelmet fogában tartva…

Aki majd ha nem leszünk, ember marad majd helyettünk is az embertelenségben.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!