Hogyan okozott csalódást Jézus

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Jézustól mindenki mást várt. Nagyon sokan akarták, hogy felüljön Dávid trónjára, ahogy azt az írások a Messiásról megjövendölték - azaz álljon egy politikai mozgalom, forradalom élére és harcoljon a rómaiak ellen. Még olyan magyarázatot is hallottam, hogy azért küldték a keresztre, mert remélték, hogy félteni fogja az életét és háborút indít a támadói ellen. Ehelyett olyanokat mondott, hogy “Bocsásd meg, Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek!”… Hát hogy lehetne egy ilyen emberből király???

Aztán ott van a másik. A suszter nem maradt a kaptafánál. Biztos vagyok benne, hogy minden este jót röhögtek a kocsmában “az ács fián”, aki ráadásul zabigyerekként született. Az anyja, az a Mária is egy rohadt lotyó, hogy nem bírt magával a házasságig, hogy legalább ne legyen feltűnő, ha megesik… Ne gondold, hogy a kocsmában máshogy beszéltek erről…

Forrás

Aztán ott van Jézus, akire építettek a tanítványok. Otthagyták a halászást, a jól jövedelmező brókercéget és beálltak követni. Valaki gondolkozott helyettük - és ez nagyon jó érzés. Kaptak egy apaképet, egy megmentőt, egy vezért, aki ha jött is, lecsendesítette a vihart. Hogy lehetett képes ez az ember meghalni? Akkor mégse volt Isten fia? Ott ültek a Szentlélek kitöltetése előtt és azon gondolkoztak, mekkora égés ezek után visszamenni a faluba újra halászni. Arra számítottak, hogy velük lesz a világ végezetéig és ők követhetik Őt kalandról kalandra, gondolkodás és felelősség nélkül. Para.

Csalódott benne a gazdag ifjú is, aki tökéletes szeretett volna lenni általa, de olyan tanítást kapott, ami nem tetszett neki. “Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” (Máté 19, 21-22) Lehet - ebben persze nem lehetek biztos -, hogy innentől megutálta Őt. Kognitív disszonancia

Józsefről, az apjáról sem sokat olvasunk. Miután tanítani kezdett talán egyszer, futólag meglátogatta, ha jól emlékszem. Ő is csalódott: kitanította a fiát egy tisztes embernek, egy rendes, kétkezi ácsnak és most rajta röhög az egész közösség. Vagy köpködik. “A gyereket meg akarták ölni, amikor kiállt a zsinagógában és olyanokat mondott, hogy “egy próféta sem kedves a saját hazájában”. (Lukács 4) Nem is érti, hogyan tudott megmenekülni… Korábban is volt vele baj… 12 évesen ott maradt a kis hülye a templomban, már egy napi járóföldet megtettünk hazafelé, amikor kiderült, hogy nincs meg. Az ideg majd szétvetett… Az asszony zokogott, hogy elvesztettük a gyereket. Visszafelé fél nap alatt megtettük az utat, végre megtaláltuk egy csapat pap körében, erre aszondja: “Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2, 49) Hát hol él ez a gyerek? Mit tesz a családjával? Az anyja meg csak védi-védi…”

Forrás

Mindenki, aki valamit akart tőle, aki valamilyennek akarta, aki elképzelt maga elé egy Jézus-képet és azt várta tőle, hogy ennek megfeleljen - csalódott. Mint amikor rongyosra hallgatsz egy zenei felvételt, eljön a tengerentúlról az előadó és élőben nem úgy, nem azon a hangszínen, nem abban a tempóban énekli el, mint ahogy megszoktad. És csalódsz, mert te a CD-felvételt, a saját elképzelésedet akartad újra meghallgatni más hangján, akinek viszont volt saját egyénisége. Ami ráadásul nem is biztos, hogy tetszik neked.

Mennyire állsz készen, hogy elfogadd, ami jön egy barátodtól, rokonodtól, az élettársadtól vagy akár tőlem ezen a blogon, és mennyire akarsz egy saját elképzelést ráerőszakolni a másikra? Megálmodod a (jövőbeni) barátnődet valamilyennek és ha megjön az igazi (vagy inkább egy lehetőség, akiből az igazi is lehetne), elengeded, mert nem olyan, amilyennek képzelted. Akár itt vagyok én is példának: tudod hányan akadnak ki, amikor olyan oldalamról látnak meg, amiről eddig nem - és az nem egyezik az elképzeléseikkel? Sokszor kapom meg, hogy csalódtak bennem - de ilyenkor nem bennem csalódnak, én nem változtam, hanem abban az elképzelésben, amit rólam alkottak. Vagy még inkább, amilyennek ők szerettek volna látni. Forradalmárnak, politikusnak, “egyszerű” operaénekesnek, valakinek a fiának, bölcs tanítónak vagy a jó ég tudja minek.

Egy barátom szokta mondani: nagyon nehéz azzal vitatkozni, aki nem hallgatja meg, amit mondasz, csak a saját ötletét képviseli. Nagyon nehéz megfelelni azoknak, akik nem téged látnak, hanem a saját vágyaikat vetítik ki beléd. Én meg se próbálom. Nem vagyok celeb. Régen hiteltelen lennék, ha a lájkok száma határozná meg, mit gondolok vagy csinálok.

De ezt a cikket most azért írtam, hogy gondolkozz el: készen állsz elfogadni azt, amit kaphatsz egy barátodtól, rokonodtól, az élettársadtól vagy akár tőlem ezen a blogon, vagy másokban, mások véleményében, de akár még Jézusban is a saját elképzeléseidnek keresel megtestesülést? Készen állsz-e a be- és elfogadásra vagy megmondani akarsz? Készen állsz-e adni figyelmet és szeretet ahelyett, hogy elvárásokat adnál át?

Az előbbivel, azt hiszem, mind jobban járnánk. És azt hiszem, Jézus is erre célzott.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!