Álltál már a kör közepén?

Ágoston László bio photo By Ágoston László

“Lent vár, a suli előtt” - mondta egy osztálytársam. Az iskolai szekrényem ajtaja felfeszítve, a dolgaim a folyosóra szórva, a ruháim megtaposva. Ő pedig ott várt a suli előtt. Tizenöt évesen már száz kiló fölötti súlyával és mindenkire ráömlő aggressziójával évek óta terrorizálta az osztályt. A legjobb barátom fején széttört egy tálcát, airsoft pisztollyal lövöldözött a szünetben, az órákat végigpofázta és a tanárok semmit se tudtak kezdeni vele. Beszélték, hogy az apja - fekete, lesötétített Mercedesszel járt - sok pénzzel támogatja az iskolát. A bátyját emberölési kísérletért zárták el pár éve.

Szóval tudtam, most vagy megküzdök, kiállok magamért vagy gimnáziumi éveim végéig leszek “csicska”. Évek óta húzódott a konfliktusunk. Volt, hogy egy óráról inkább kimentem igazolatlan órát kérve, mint hogy azt hallgassam, ahogy a barátaival engem gyaláz hangosan. A tanár pedig be is írta. Nekem. Az igazolatlant.

Lementem az iskola elé. Tízen vártak. Körben, mint a jóbarátok s rosszak. Kérdeztem, hogy ki volt az, amire felröhögtek mind. Mondtam, hogy nem túl férfias tízen menni egy ellen, mondták, hogy nem szólnak közbe, csak meg akarják nézni, ahogy lerendezzük.

Arrább vonultunk, ki az utcára. Elnézett jobbra és a fejével együtt már a keze is érkezett. Zubogtak rám az ütései, de hiába volt nagy és erős, pontatlanul célzott. Én csak kétszer ütöttem meg. Az egyik az orrát, a másik a homlokát érte. Az elsőtől elkezdett ömleni a vére, a másodiktól megingott. Belekapott a ruhámba, le akart rántani a földre, de előre hajoltam és egy furcsa, tervezetlen mozdulattal a ruhát tépte csak le rólam. Ott álltam a decemberi fagyban félmeztelenül vele szemben, mint valami harcoló szarvasbika.

Nem mert közelebb jönni, mert már így is csupa vér volt a keze, ahogy az orrát törölgette. Egy másik iskola tanára jött arra és kiabálva követelte a személyiket. Gyorsan feloszlott a csapat, elfutottak. Én odaadtam.

Ezt a videót mindenképpen nézd majd meg.

Másnap a teremben a táblán egy felirat fogadott: az ő neve és az enyém, mellette 0:1 TKO - azaz, hogy győztem. Őt az igazgatóiba hívatták. Elkobozták az airsoft pisztolyát. Még sokáig voltunk osztálytársak. Miután bevertem az orrát, kicsit békén hagyott.

Szerencsém volt, mert meg volt a fizikumom, hogy kiálljak magamért. Szerencsém volt, mert a többi kilenc tényleg nem avatkozott közbe. Szerencsém volt, mert nem álltak bosszút. Szerencsém volt, mert nem volt “éles” a pisztolya.

Nehogy azt hidd, hogy erőszak csak Amerikában történik az iskolákban. Csak ott látványosabb. Önértékelések, jövők mennek tönkre az ilyenektől. Oda kéne figyelni. A szülőnek. A tanárnak. Az igazgatónak. A hatóságnak.

Mert nem mindenki olyan szerencsés, mint én.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!