De kit érdekel Illés bácsi?

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Előre leszögezem, hogy - szokásomtól eltérően - most egy olyan témáról fogok írni, amelyben nem merültem el sok órányi kutatással. De messziről is egyértelműnek látszik a képlet.

Hozzávalók (10 millió személyre):

  • 1 fő síró idős bácsi
  • 50 évnyi élet munkája
  • 80 négyzetméter düledező cukrászda
  • 5 gyűlölt betű: NÉBIH (tetszőlegesen ÁNTSZ-re / NAV-ra cserélhető)
  • 260 ellopott MNB-milliárd
  • 12 felcsúti kisvasút-kocsi
  • 30 felújított stadion (érzésre lehet több és kevesebb is)
  • 1 orkánnyi népharag

Ősrégi a recept: végy egy kisembert, keverd hozzá a bírságoló hatalmaskodó szervezet nevét és tálald könnyek között a médiában. A közönségsiker garantált.

Ilyen volt a Kossuth téren virágot áruló idős asszony Két családot tart el a 82 éves néni, akinek a nárciszait elvették a közteresek, a Nyugatinál három millióra megbüntetett gyufaáruslány saját sütijét áruló néni Hárommilliót vert a NAV a kedvesen mosolygó nénire? Francokat! És ilyen most a gödöllői cukrászbácsi is.

Miért kezdtem azzal, hogy kit érdekel? Mert ugye senki se gondolja, hogy jelenleg egy cukrászda sorsa tartja izgalomban a magyar sajtót és a fél országot vagy egy hete? Ennél sokkal nagyobb dolgok is sokkal kevésbé ajzottak fel nagyságrendekkel kevesebb embert. És éppen ezért édesmindegy az is, hogy igaza volt-e a NÉBIH-nek (a képek alapján jó eséllyel igen) vagy nem. A rendszertől fordul fel az emberek gyomra.

A tiltakozás egy ilyen érzékeny ügy apropóján, casus bellijén, ha lehet így mondani, az egész bírságolósdi ellen szól. Hogy a rendőröknek kiadják, hány forint sarcot kell behúzni az autósokon Munkában a szupertraffipaxok: egy hónap alatt egymilliárdos bírság, hogy a NAV elképesztő indokokkal, kézi irányítású kormányzati csapásmérő eszközként száll rá emberekre NAV-vizsgálat indult norvég támogatási pénzeket kapó civil szervezetek ellen és az ellen, hogy gyakorlatilag minden kisszerű ember e hazában, aki ötven deka hatalmat kap, rögtön basáskodni is akar vele (élükön bizonyos portásokkal és titkárnőkkel).

Jön egy kirívóan szeretetreméltó, látványos eset és feldühödik az ország. Az se véletlen, hogy kialakult egy kormánypárti (micsoda undorító hely!) vs ellenzéki (dehát az élete munkája!) szembenállás, ami ha valahol, hát itt aztán tényleg érvénytelen.

Tehát nem Illés bácsiról van szó (tegye fel a kezét, aki hallott róla korábban, járt a cukrászdájában és az zavarja, hogy nem mehet majd újra!), a legkevésbé sem. (Pedig ez az ügy is értékes, sőt… Sajnos a bácsi könnyei is igaziak, arról nem tehet, hogy messze túlnőtte az ügy a saját méreteit. BTW nem az ilyesmikre kéne költeni az EU-s pályázatok ezermilliárdjaiból mondjuk tíz milliót?) A kedvenc kommentem - ami egyébként húsbavágóan jogos - a Heti Válasz vonatkozó cikke alatt született meg:

Tökéletes a komment. Ha velünk szigorú az állam, magával miért nem az? Ha haza lehet vinni a képeket a Szépművészeti Múzeumból és büntetlenül kiakasztani otthon, ha lehet stadiont építeni a kert végébe, akkor miért ne hunyhatnánk szemet egy hetven éves cukrászbácsi szabályszegése fölött is?

Mert a rend és a szabályok betartása nem opció. Viszont ez igaz minden kormányra (visszamenőleg is) és minden szinten.

Közhely? Az.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!