Ne bántsd a magyar olimpikonokat!

Ágoston László bio photo By Ágoston László

“Gyurta minek ment ki, ha fel se készült?” - valahol szembe jött velem ez a szalagcím. Semmi másra nem emlékszem, nem olvastam el. Ott ül Béla egy kávézóban, ölében a laptop. Nézi reggel az ismétlést (időnként megszakítja egy “TUDTA?”) és álmosan, nyárközepi unalommal arconhányja az olimpiai, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok magyar úszót. Úgy kell neki. The winner takes it all.

“Nem tudom, hogy ez közép-európai vagy magyar betegség-e, de akivel a faluban beszélgettem ezekről, mindenkit agyonnyom az olimpia” - fogalmazott a vártnál gyengébben teljesítő Tóth Krisztián dzsúdós, és hozzátette: épp tegnap olvasott cikkeket, és “borzalom volt”.

“Ha valaki aranyérmet szerez, akkor az folyamatosan kokszol, ha valaki ezüstérmet szerez, akkor az hogy rontotta el a döntőt, ha valaki kiesik, akkor… Hallottam olyat, hogy csak súly a repülőn, akkor meg minek jön ki…” - fakadt ki.

A kép illusztráció

“Otthon senkinek nem felel meg semmi. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető. Mi az országot képviseljük, tudása legjavát szeretné szerintem mindenki kiadni, aki itt van. Nyilván van, akinek ez arra elég, hogy három-négy olimpiai bajnoki címet szerezzen, van akinek arra, hogy kijutott…” - fogalmazott.

“Én azt hittem magamról, hogy fejben nagyon erős versenyző vagyok… De egész egyszerűen agyonnyom ez az egész” - mondta Tóth Krisztián. (forrás: Index)

„Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!”

Százhúsz éve egy bajszos francia, valami Pierre de Coubertin mondta ezt és a “gyorsabban, magasabban, erősebben” mellett ez lett az olimpia másik jelmondata. Utóbbit Béla a kávézóban nagyon jól ismeri. Baromi büszke arra, hogy Magyarország ötödik az éremtáblán, nálunk tízszer nagyobb országok között állunk. De az elsőt nem értette meg. Hogy ez az egész elsősorban arról szólna, hogy országok képviselői (igen, még a Menekült-válogatott is!) részt vesznek együtt egy közös versengésen és a győztesek gratulálnak a veszteseknek, a vesztesek pedig emelt fővel térnek haza. Ez nem VB, nem EB, nem Roland Garros. Ez az Oliimpia. Ez lenne a lényege.

Mi az Olimpia? Ez.

Béla azon csámcsog, ha valaki győz, hogy ő 35 milliót és életjáradékot kap, amíg Gizi néninek nincsen pénze csirkefarhátra. Ha nem győz, akkor cserbenhagyta a szurkolókat, azt gondolja, csak magáért indult? Azt számolgatja, hogy hányan ünnepelték a focistákat és milyen egy szar nemzet ez a magyar, mert most nincsen karnevál az utcákon (ha lenne, az lenne a baj, hogy nem tud aludni és Fifikét, a kutyáját zavarja az óbégatás).

Mohamed Aidának szurkol, de minden muszlimot terroristának tart. Az ötszörös bajnok Keleti (született: Klein) Ágnes rekordját döntheti meg Katinka - micsoda sportolók! -, de képes a Hajós Alfrédról (született:Guttmann Arnold) elnevezett uszodában magyarázni a mocskos zsidókról.

A Google kereső kiadja a leggyakoribb korábbi kereséseket egy adott kifejezésre

És így tovább. Az a baj, hogy az a társadalom, amelyikben hétköznapi a gyűlölet, az Olimpiát se tudja máshogy megélni.

Ezért üvöltően fájdalmas, hogy karikába mennek az “egyperces hírek” a közvetítésben. Mert nem csak a menekültek elleni gyűlöletre buzdítanak, de mellékhatásként gyűlöletet keltenek minden és mindenki iránt. Mert félelmet hoznak. És aki fél, az vicsorog…

Ez a véleményem a “TUDTA?” - videókról…

Olyanok félelembe, kizsákmányolásba, megalázásba és gyűlöletbe belefásult magyar társadalomnal ezek a nemzeti színekben futó-úszó-kardozó-pingpongozó fiúk és lányok, mint a hajnali pára a szavannán. Életet hoznak, örömöt hoznak, enyhülést hoznak, fellélegzést hoznak és elhitetik velünk egy kicsit, hogy jó itt. Aztán felkel majd a nap, felszárítja a harmatot és folytatódik Magyarország szíveket-lelkeket tikkasztó napsütése, az utálkozás és ostobaság forrósága, amitől újra sivataggá válik a táj.

Köszönjük meg ezeknek a harmatcseppeknek, hogy vannak és ne azt kérjük rajtuk számon, hogy miért nem hoztak többet. Vegyük már észre, hogy változást csak az öntözés hozhat. Ha “vezetőink” nem elszívják, hanem felkeltik bennünk a lelkierőt, ha nem hisszük el, amit az arcunkba hazudnak és nem bűnbakokat keresünk, hanem építkezni kezdünk együtt. Palántázni. Gyomlálni. Ha nem kivágjuk az árnyékot adó fákat, hanem ültetjük azokat.

Ne bántsd. Örülj neki. Ha elbukott is, szeresd. Különben mindenki termőbb vidékekre költözik és csak a por marad meg a sivatag.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!