Húszas éveim sírkövére

Ágoston László bio photo By Ágoston László

“Amikor rájössz ez kellett ahhoz mindezekre rájöjj rájössz milyen vak a csodákra az ember” (Birtalan Balázs: Amikor rájösz - a Kasszazárás című kötetből

Három perce fordult át a testem huszonból harminc évesbe. Néztem a toronyórán és kivártam az ütést. Távol hamarosan felsírt egy autó fékje majd tompa puffanás. Fekete humorú rendező az élet. De az is lehet, hogy csak képzelem.

Hónapok óta tervezem, hogy mit fogok erről írni. Annyi mindent szeretnék mondani magamról, a szénaboglya-hajú tiniből lett vörösinges Zeneakadémistáról (azt hiszem, ez köznév, de nekem azért nagybetű). A BKF-en eltöltött évekről, amíg vissza nem tértem időnként tanítani az Alma Materembe. Nőkről, akik társak voltak és más utakat vettek, nőről, akibe új hiteket tettem. Barátokról, akik kinevettek, akik tűzben is szerettek, akik túl hamar elmentek…

A falam a meglepetésbuli után

Össze akartam szedni, mim van, mi minden birtokom. Belehúztam és megfeszítve dolgoztam, hogy ma éjjel hosszú legyen a felsorolás. De tegnap a barátaim megleptek. Vagy tizenöten kuporogva vártak a lakás sötétjében, hogy amikor belépek, rám kiáltsanak: meglepetés! Volt, aki Szegedet hagyta ott, két óráért utazott hetet - várta ott a főpróbahét. Volt, aki Londonból repült és hozta magával kedvesét. Volt, akivel üzletelek, volt, akivel a világot váltom. Pár videót küldött, volt, akinek a kötetét ma éjjel kellett a polcon megtalánom.

Azt gondoltam, megszámolom a pénzem, a titulusaim, a papírbizonyítványaim - van elég - és büszke leszek majd magamra. Úgy érzem majd, elértem valamit mire harminc lettem. Aztán körbeálltak azok, akik ezen az úton idáig a legtovább jöttek velem. A buddhista fizikus, a verselő zenetudós, a pályahagyó klarinétművész, a jó tollú marketinges, a nagy szívű harcművész, a versmondó rendezvényszervező, a verset író látványtervező; a lány, aki cikkeket ír és a karmester, aki cikkeket vág a levegőbe, amíg én az Operában beugróként éneklek. Régi mentor - régi barát, a golfozó trombitás, Barbara az egyetlen és Barbara a másik, Életváltó Zsolti és Mark az óriási, megfejthetetlen trükköket tudó varázsló, civilben angol üzletember, akitől a kártyatrükkjeimet tanultam. Beugrott az énekes is, aki a Zeneakadémiának tanulni nem volt elég jó, ezért most koncertező művészként tér vissza évekkel később, a népzenegyűjtő rendőrnyomozó és a szíveket gondozó lélek-közgazdász. Mosolyogtak rám a húsz négyzetméterről tizenöten és még sokan a monitoron Zebegénytől Dániáig, Új-Zélandtól Ílolszágig. És valamit megértettem.

Emelem poharam mindenkire, aki most velem ünnepel! -Szüleimnél édesanyám tortájával

Ma itt lenne az ideje számot vetni. Megolvasni a javakat, mennyire voltam jó sáfár. De elment a kedvem és érzem, nincs értelme. Körülménynek és mellékes adottságnak érzek most minden rangot, sikert és elismerést, amikor arconként állt előttem kiterítve az életem. És barátságosak voltak ezek az arcok. Sokszínűek, különlegesek és szeretettel teli. Jó ember lehetek, ha ilyenek jó emberek a barátaim.

Ha elérhetsz valaha valamit, az az, hogy lesz, akinek fontos vagy és van mit köszönnötök egymásnak. Én is tudom, hogy coelhos, de mégis sok idő kellett, hogy rájöjjek erre- és arra, hogy “milyen vak a csodákra az ember”…

Nem tudom, mit hoznak a harmincasok, de veletek együtt állok elébe. Jó a pálya íve, de még homályos a cél. Ma hajnaltól harminc vagyok! Nem vágyom senki más helyébe, fáj az ember szíve, de messze még a tél!

Bontottam egy üveg bort. Ha kedved támad, koccints velem!

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!