Elég a férfigyűlöletből! - is

Ágoston László bio photo By Ágoston László

12 éves vagyok. Bele vagyok zúgva egy lányba. Tudja ezt, ezért nyeregben érzi magát és rengeteget csúfol. Időnként fizikailag is belém rúg, amikor elmegyek mellette a folyosón. Nem állhatok ki magamért, mert lány és a lányokat nem bántjuk, ugye…

18 éves vagyok. Az első szakításom után a lány bosszúból azt hazudja, hogy gyereket vár tőlem. A barátaimnak is elmondja, hogy most 9 hónapig nem látjuk őt újra és időnként becsempész valami a témára utalót, például egy gólyát ábrázoló képet a lakásunk ajtajára kötve. Hazudott.

24 éves vagyok. Egy barátomnak a lány szakítás előtt azt mondja, hogy terhes lett tőle. A srác tisztességből elveszi feleségül. A lány hazudott, de már nem védekeznek - hiszen minek is - és a lány tényleg terhes lesz. Kirúgja a srácot, aki fizeti a gyerektartást.

Az évek alatt nem egy barátomról derül még ki hasonló, hogy a lány tabletta helyett mondjuk vitamint szedett, állapotos lett és ezzel akarta magához kötni a srácot. Csak a személyes ismeretségemben legalább négy ilyet ismerek.

Kaptam már pofont, öntött már le nő nyilvános helyen úgy, hogy nem érdemeltem meg, de számára jó heccnek tűnt.

28 éves vagyok, amikor egy pincehelyiségben ülve két lány arról magyaráz, hogy én az elnyomó társadalom tagja vagyok, aki tönkreteszem a hozzájuk hasonlókat és meg kell értenem, hogy én bűnös vagyok. Mert herém van. Ekkor értem meg, hogy a nőpárti és nem egyenlőségpárti feminizmus a rasszizmus egy új fajtáját hozta létre, amikor születésétől fogva tartanak valakit valamilyennek, azért, mert más neműnek született. Férfinak.

30 éves vagyok, amikor elindítom a blogomat és kifejezetten a célok közé tűzöm ki a két nem egyenlőségének kérdéséről való párbeszéd elősegítését. Számos cikk és videófordítás mellett még egy videót is közzéteszek, amelyen a saját arcommal, a saját szavaimmal kérek bocsánatot minden megerőszakolt nőtől - úgy, hogy én sohasem követtem el erőszakot.

Mégis minden írásom nyomán fröcsög rám a nőktől a gyűlölet. Hazugnak, elnyomónak, nácinak, szexuális ragadózónak neveznek - mert férfi vagyok. Mert egyenlőség-pártiként és nem nőpártiként beszélek. És ezt a nők egy (jelentős) része, úgy tűnik nem tudja tolerálni. Máig hordozom a stigmát, hogy áldozathibáztató vagyok, mert egyszer azt volt pofám leírni, hogy az éjszaka csatatér és vigyázzatok magatokra. NEM azt, hogy akinek baja esik, az megérdemli, minek ment oda. Hanem azt, hogy a saját szememmel látom, milyen sokan nem mérik fel a valós veszély mértékét. Jelzem: a férfiaknak is ugyanezt mondom, többek között ezért járok én magam is jiu-jitsuzni. Érdekes módon a nők ezen véresen kiborultak, a férfiak megértik, miről beszélek.

Mutatok egy videót - szerinted itt ki a hibás? Áldozathibáztató vagyok, ha azt mondom, a nőnek tudnia kellett volna, hogy ezt nem teheti meg? 21-szer ütött meg és kétszer rúgott meg erőből egy ötven kilóval nehezebb embert (aki vagy részeg vagy egy állat vagy mindkettő, nyilván). Ha ezt én teszem, mindenki jogosan mondja, hogy nem jól mértem fel az erőviszonyokat. Ha erre a nőre mondom ugyanezt, áldozathibáztató vagyok. Ez nem egy átkozott kettős mérce? Ez nem ugyanolyan mint amikor a macska, két centivel távolabbra ül le a kutyaóltól, mint ameddig a lánc ér és ingerli a kutyát? Nem visszaélés ez a nőiséggel?

És ha félreértetted volna: itt nem az én történetem a lényeg, hanem hogy nem csak mi, férfiak húzzuk meg azt a bizonyos, a nemeket elválasztó és egymás ellenségeivé tevő határt, hanem lányok, ti is. És éppen ezért csak mi nem is fogjuk tudni ezt eltüntetni. Itt van az ideje a he for she (férfiak a nőkért) mozgalmak mellett a she for he (nők a férfiakért) mozgalmaknak is. Mert bár utánunk nem füttyögnek az utcán, a mi seggünket ritkábban markolássza meg a főnök és egyébként is “big boys don’t cry - a nagy fiúk nem sírnak”, de éppen annyi lelki sebet ejt a másik nem rajtunk is, mint amennyit mi ejtünk rajtatok. A házasságon belüli erőszaknak az érzelmi, lelki erőszak ugyanúgy a része, mint a verés…

Más szemében meglátni a szálkát baromi egyszerű, de ha valaha egészséges társadalmat, egészséges párkapcsolatokat akarunk, a magunkéban is meg kell látni azt. És nem arra önteni az összes benned lévő keserűséget, aki éppen a javadat akarja. És nem általánosítani minden muszlimra, menekütre, zsidóra, cigányra, férfira, ezer éves elnyomásra és privilégiumokra hivatkozva.

Békét egy fél nem tud kötni. És nem csak nekünk van szükségünk önvizsgálatra.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy ne a Facebook döntse el, mi jut el hozzád!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

* kötelező mezők

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!