Mese a jószívű farkasról

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Egyszer volt, hol nem volt, valahol a kerítésen innen, de a jó érzés határain túl élt egyszer egy farkas. A farkasnak nagy családja volt, akik örömmel mentek esténként birkákat rabolni és erejüket, rátermettségüket kihasználva gyakran jöttek haza nagy zsákmánnyal. De a mi farkasunknak valahogy csak nem akaródzott beállni a többi közé: túl széplelkű volt, túl kevéssé önző, egyenesen altruista.

Történt egy nap, hogy a farkas úgy döntött: felhagy elődei létformájával és konszenzusra, békére fog törekedni a birkákkal. El is tervezte, mit fog majd mondani és odaállított a Farkasok Tanácsa elé, kutatásokkal, tanulmányokkal, számításokkal alátámasztva paradigmaváltó gondolatait. A Farkasok Tanácsában hangos hahotázás fogadta javaslatát:

“Hát te meghülyültél! Egyenjogúvá tenni a birkákat? Nem használni az erőfölényünket? Nem élni a természet adta lehetőségeinkkel? Komolyan azt gondolod, ez működhet? Te szánalmas, szerencsétlen szarzsák!” - röhögték ki majd kergették el maguk közül a lompos farkú, aggresszív, a territóriumukat védelmező hímek.

“Sebaj, majd a birkák örömmel fogadnak” - szólt, és elment a Birkák Tanyájára. Már rögtön az ajtóban rátámadtak: “Mit keresel itt? Te is csak ugyanolyan vagy, mint a többi! Pusztulj innen, majd jön a gazdánk és kikészíti a bundádat!” - bégették rá kórusban. Nagy nehezen végül sikerült odáig jutnia, hogy elmondhassa a kutatásokkal, számításokkal és tanulmányokkal alátámasztott paradigmaváltó gondolatait, de a birkák csúnyán kinevették: “Hát te még farkasnak se vagy elég jó! Mit gondoltál? Majd feladjuk ősi jogunkat, hogy a meleg akolban élhessünk, amit a gazda tőletek megvédeni épít csak azért, hogy békében élhessünk? Nem helyes, nem normális, amit kitaláltál! Éljünk csak úgy, mint mindig is éltünk, te pedig rohadj meg, ahol vagy!” - bégették és patáikkal orrbarúgták a jólelkű farkast.

Teltek-múltak az évek és a jólelkű farkas magányos farkasként öregedett meg az erdőben. Többé nem fogadta be egyik világ sem, de ő sem akart egyik világhoz se tartozni. Egy tisztáson élt még sokáig, amikor eltávozott, a madarak virágokat hordtak a tetemére. Halála után száz évvel egy farkas kutatásokkal, számításokkal és tanulmányokkal alátámasztott paradigmaváltó gondolatatokkal állt elő: hogyan élhetne farkas és birka békében egymással. Tárgyalt erről mindkét helyen és megköttetett a béke. Ezer év után is szentként tisztelték mindkét fajban, iskolákban tanították a nevét.

A jólelkű farkasra pedig senki sem emlékezett többé.

Tanulság:

A világunk békére teremtetett, de nem érdekelt a békében és néha az aggresszort szorítja az elvárás, hogy aggresszorrá váljon. A birkák viszont mindig bégetni fognak, csak rajtad múlik, meghallod-e.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!