Ne félj, én is voltam rasszista

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Valahol hallottam, hogy az ember az evolúció minden fejlődési szintjén átmegy az anyaméhben. Ez nem tudom, mennyire és hogyan igaz, de szellemi értelemben azt hiszem, én tényleg átmentem mindenen.

Voltam református ifivezető, voltam soviniszta (mondjuk a gumiszoba szerint ma is az vagyok :D ) voltam bérletes Fradi-drukker, irredenta és rasszista is. Onnan tudom, hogy elcseréltem a suliban a földrajz-atlaszomat, hogy ebben nincsenek benne a rajzaim. A rajzaim arról, hogy milyen útvonalon vezetném a hadtesteket Erdély visszafoglalására.

Hittem benne, hogy a románok és a cigányok alacsonyabb rendű faj, nem genetikusan, de kulturálisan. Hittem benne, hogy Hitler rossz ember volt, de azért azok a büdös zsidók kezükben tartják a világot. Tizennégy voltam.

Ezeket persze ne úgy képzeld el, hogy karlengettem és feketében jártam - mindeközben latint tanultam és szavalóversenyre jártam, észre sem vettem, hogy ezzel lehet bármi baj. Jófiú voltam (túlzottan is), és nem éreztem, hogy ez ne lenne természetes.

Emlékszem a pillanatra, amikor ez megtört bennem. Kapolcson ültem egy nagyon kedves - egyébként latin- - tanárom autójában és magyaráztam, hogy mekkora aljasság és nyugati merény volt ellenünk Trianon. Ő végighallgatott, bólogatott és a végén csak annyit mondott:

“Ez mind jogos és igaz. De nyolcvan év után nem lehetne ezen valahogy túllépni?”

Mondtam rá valamit, hogy ez egy olyan seb, ami örökké nyitva marad, amíg erdélyi testvéreink…

…aztán napokig körözött bennem a gondolat: ennek most tényleg… mi értelme is lenne? Gyönyörű lenne a Nagy Magyarország, de… nem lehet, hogy inkább meg kéne tanulnunk együtt élni a szomszédainkkal, jó viszonyt kialakítani, érdekérvényesíteni (jó, ezt akkor nem így mondtam volna), hogy ne csökkenjenek az ottani magyarok jogai? Horribile dictu kölcsönös kedvezményeket adni, hogy ne számítson nemzetközi vonatútnak, ha valaki Békéscsabáról Nagyváradon keresztül megy Debrecenbe?

Nem az lenne az út, hogy elbontsuk az országhatárokat az átrajzolásuk helyett?

Ettől az ártatlan mondattól indult el bennem egy lavina, aminek a végén ma már nem területi, hanem emberi jogi problémaként élem meg a romániai magyarok kérdését. És más, de hasonló utakon valahogy a többi előítéletem is elkezdett lebomlani.

Érdekes, hogy a székelyek is igen sokan nem a Magyarországhoz csatolást, hanem az autonómiát választanák. Magáért tenni tudó Erdélyországot.

Csak valahogy őket senki se kérdezi. Se a román - se a magyar.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!