Kell-e női James Bond - avagy meg lehet-e nyerni a nemek háborúját?

Ágoston László bio photo By Ágoston László

Bevallom, nem értek ezzel egyet. A nőknek nem a férfiak helyett, hanem a férfiakkal együtt kell egyenlőségben lenniük. Nem az a megoldás, hogy átírjuk a mítoszainkat, leforgatjuk négy nővel a Szellemírtók 2-t (megtörtént), és nővé tesszük James Bondot, hanem hogy megteremtjük az ezzel párhuzamos női mítoszt. Ennek jött el ma az ideje: hogy újraértelmezzük a nők szerepét, megszülessenek azok az idolok és példaképek, akik nem csak a szépségükkel vagy a hűségükkel, hanem az eszükkel, a lelki erejükkel és hasonló kiválóságaikkal válnak követendővé.

De ez már nem az a feminizmus, ami eddig volt. Ez már valami új, a szüfrazsetteknél nagyobb dolog. Itt már nem csak a teret kell megteremtenie a nőknek, de birtokba is kell venniük a jogaikat - és a jogokkal mindig járó kötelezettségeiket. És jobban kell csinálniunk, mint ahogyan mi, férfiak csináltuk. Nem lehet a sok évezredes elnyomatásra hivatkozva most a férfiakat elnyomni. Nem teremthetünk újra egy rosszul működő, erőn és félelmen, kiszolgáltatottságon alapuló rendszert csak most férfi helyett női agresszióval. Nem lehet a jövő útja, hogy a “rendszerváltás” után más néven, más nemben teremtse elő a társadalom újra az elnyomóit.

Láttam egy videót, amely az ellen küzdött, hogy a nők ne kapjanak kevesebbet ugyanazért a munkáért. Maximálisan igazuk van! - De ezzel egy időben, ezzel teljesen egyszerre a nőknek is el kell hagyniuk azt az elvárást, hogy a férfi többet keressen náluk. Azt, hogy egy randin a férfinak meg kelljen hívni a nőt és azt, hogy a szórakozóhelyekre a nők olcsóbban mehessenek be. Az egyenlőség egyenlőség. Ha az egyik fél hirtelen egyenlőbbé válik, azt már az Állatfarmban is láttuk, hogy nem vezet jóra.

Véget kell érjen a nemeket mindkét oldalról érintő kettős mérce: a nőket tárgyiasítani undorító dolog - de a nőknek is meg kell tanulniuk nem hasznot húzni a nőiességükből! Mennyire megy ez? Nézzük meg, mit kapott Teczár Szilárd azért, mert szólni mert, hogy a nőket csak csalinak használják a szórakozóhelyek az ingyenes beengedéssel - akit aztán a haszonélvezettől eleső nők tépték szét.

Imádom a nők egyenlőségét és utálom, amivé a feminizmus lett sokak zászlaján. A metoo-kampány egy nagyszerű dolog, amire óriási szükség van/volt/lesz, de az lehetetlen, hogy ha egy férfi próbál kritikát megfogalmazni a témával kapcsolatban, fel kell készüljön sok száz és száz dühös, vérben forgó tollú nő támadására, akik áldozathibáztatónak, szexuális ragadozónak és minden másnak elmondják azért, mert nem hömpölygött csönben a férfigyűlölet folyamával.

Miért írok férfigyűlöletről? Mert nem látom a javító szándékot, a bűnökre a megoldás igénye nélkül tereljük a figyelmet: ha valaki elkövető volt, hogyan tud feloldozást nyerni? Óriási dolog - és kérlek fel se tételezd, hogy ezt nem látom -, hogy a nők kimondhatják, elkezdhetik feldolgozni, szembe nézhetnek végre azzal, amivel sokáig nem lehetett. De kidőlt a méregpohár és csak ömlik, ömlik, de nincs hova elvezetni. Az áldozat nem nyerhet nyugalmat, az elkövető nem nyerhet bocsánatot. Ahol most tartunk, az egy vesztes-vesztes játszma. Ezért sürgetem az első pillanattól fogva, hogy lépjünk eggyel még tovább!

Új, egyenlőségen alapuló világot kell teremtenünk. Ahelyett, hogy az áldozatok felelősségét keresnénk, át kell őket ölelnük és tanulnunk kell a példájukból. Feltettem a kérdést a Facebook-oldalamon, hogy vajon hol van a különbség áldozathibáztatás és a jogos elvárás között, hogy mindenki vigyázzon magára és ne hozza magát olyan helyzetbe. A legjobb válasz számomra az időbeliség volt: azt, hogy nem megyünk fel egyedül a rossz hírű hollywoodi producer szobájába, előre mondjuk. Mert igen: a te felelősséged, hogy vigyázz magadra. Felnőtt ember vagy. De amikor megtörtént a baj, nem mondunk ilyeneket az áldozatnak. Minek? Naiv volt? Az. Hülye volt? Az. Te is voltál már, én is voltam naiv is meg hülye is, mégsem ennek a felhánytorgatására vágytam volna, ha ezekből eredő veszteségem miatt segítséget kérek valakitől.

Az áldozat szerepéről beszélni előre érdemes és szabad és kell: hogy ne legyünk naivak és hülyék. Hogy ne váljunk áldozattá. A rossz hírű producer felmentése meg természetesen kérdéses sem lehet - de meg kell adni neki a lehetőséget és az utat, hogy megbánást tudjon tanusítani és feloldozást tudjon nyerni. Mert az elkövető is áldozat, senki sem tesz jókedvéből rosszat a másikkal.

És ugyanígy azoknak a nőknek is meg kell adni a megbánás és a feloldozás lehetőségét, akik napról napra ugyanúgy megerőszakolják a férfiakat csak az ő eszközeik nem fizikai természetűek. Ha a büntetés oldaláról közelítünk, egy végtelen spirálban találjuk magunkat. Itt az ideje a megbocsátásról beszélni. És azt segíteni. Nekem neked, neked nekem.

A férfiaknak meg kell érteni, hogy a nem az kurvára nem. A nőknek pedig meg kell tanulniuk nemet mondani. Meg igent is, mert a talánhoz nem lehet alkalmazkodni.

Idáig lefelé nyomtuk egymást. Ment a harc, hogy ki a hibás, kinek a felelőssége. Azt mondjuk, Éva adta Ádámnak az almát. De srácok! Annyira mindegy, mert egyikük fejéhez sem tartottak pisztolyt, hogy belehaparapjanak. Tovább keressük a bűnöst vagy megértjük, hogy mindannyian egymás áldozatai vagyunk és megpróbálunk ebből az egészből együtt felállni?

Mára már nem tartom magam feministának. Nem támogatom azt, hogy a férfiak elnyomása után a nők elnyomása következzen. Egalitariánus vagyok - mindkét oldalról egyenlőségpárti. Tudunk együtt működni szeretetben, odafigyelésben is, csak rengeteg munka és önismeret szükséges hozzá.

De sohasem volt jobb idő elkezdeni, mint most.

Ne felejtsd el megosztani, ha értesz és egyetértesz!

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy ne a Facebook döntse el, mi jut el hozzád!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

* kötelező mezők

Tetszett a cikk? Itt lájkolhatod az oldalamat, hogy a következőről se maradj le!

Hasonló cikkeket olvashatsz az alábbi témákra kattintva!